Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
17 zolja, hogy az első megidézés alkalmával, egyetlen egy magyar ember sem idéztetett meg, hanem mindnyája német volt; — a második megidézés alkalmával pedig a 35 megidézett lelkész közül csupán kettő volt magyar ember, u. m: a korponai és kőszegi református lelkészek. Nincs az bebizonyítva és nem is lesz soha, hogy a protestánsok lázongok voltak; sőt inkább ők senkit nem bántottak, örvendtek, ha az UR házát építgethették a magyar hazában, ha csendességben lehettek és békében élhettek. Ha olykor a hatalmas ellenfél által háborgat- tatva, üldöztetve védekeztek, sőt fegyveres erőhöz is folyamodtak : erre önvédelmi tekintetből valának kénytelenek s a hatalmasabb ellenfél által kihiva voltak. A megtámadtatás eseténi önvédelem pedig mint természeti és társadalmi jogos cselekvény, lázadássá csak rossz akaratból és gonosz indulatból ferdíthető. — Az első megidézésnél még nem volt úgy kidomborítva a lázadásban való bünrészesség, mint már a második idézésnél; a harmadik megidézés indokolásának súlypontja pedig már egészen a Vesselényi féle összeesküvésben való bünrészesség vádjára lön helyezve. Nem hiányzottak azonban egyes kirívó esetek, melyek vallásüldözést árultak, el, minő volt például Strba György harangozó megidé- zése, továbbá: Lányi György korponai rektor megidé- zése, ki az összeesküvés és lázadás idején nem is volt idehaza Magyarországon, hanem kint tanult külföldön, minél fogva tehát képtelenség, hogy ő részese lett volna a Vesselényi-féle összeesküvésnek; végül, hogy 1674-ben nemcsak mindkét hitvallású protestáns lelkészek, tanárok, rektorok, tanítók, kántorok, hanem még a 12 éves iskolás fiuk is megidéztettek, a mint mindezeket a majdan következőkben részletesen látni fogjuk. „Az Isten népét — úgymond egy 17-ik századi református ember, — az Isten népét és a Jézus vére által szerzett s megtisztittatott egyházat a lelki Babylonnak 2
