Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
16 császár a papokat az országból ki nem űzeti; addig semmiképen a magyarokat pápistákká nem tehetné, és valameddig az egész ország pápistává nem lészen: addig csendes birodalma az ausztriai háznak Magyarországban nem lehet, azonkívül is tartoznék a császár lelkiismeretből, mint apostoli király az eretnekeket országából kiirtani.“ Bauhofer pedig igy kiált fel: „és a király, a kathólikus mágnások és a katonaság mindnyájan, a római kathólikus papok s jezsuiták kezében lévén; mi kellett ennél több?“ Egy 17-ik századi kéziratban ezeket olvassuk: „Elégedendő tapasztalt példája az ő papi dühösségüknek, legnevezetesebben s közelebb avagy csak az 1670-ik esztendőtől fogva való ördögi munkájok az egész magyar hazában, noha annak előtte is, mikor és hol lophattak alkalmat, elkövették az üldözést, mint alsó Magyarországban sok helyeken. De most már im mire ménének! mire juta igaz, ártatlan ügye a Jézus Krisztus szava után hallgató, szent szájától függő kicsiny seregnek: siralmasan érezzük! szenvedvén Heródes dühös katonáinak papi öldökléseiket, a betlehemi ártatlanokkal együtt, az üldözéseknek, kergetéseknek mérgét s nagy terhét a mi édes Jézusunkkal, javainknak zsákmányoltatását a régi szent hívekkel együtt.“ Tudjuk, hogy a szentgotthárdi győzelmet követett vasvári békekötés, mely a magyarok tudta nélkül köttetett, mily rossz vért csinált. Ebből szülemlett a Vesselényi-féle összeesküvés, melynek tagjai mindnyájan római katolikusok voltak. Midőn már az összeesküvés fejei elvérzettek volt a hóhér pallos alatt: akkor kapott észhez a klérus, hogy mily kedvező ürügy leend, pokoli tervére nézve, az összeesküvés, melyben való résztvevés ürügye alatt a protestáns lelkészeket s tanítókat kipusztitván az országból, ily módon ki fog irtatni a protestántizmus is. És hogy valóban ez volt a czél, az összeesküvésben való részesség pedig csak ürügy volt, már azon tény is iga-
