Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

— 53 —

Isten előtt, miért is jó és hasznos dolog azokat esedezve segítségül hívni és jótétemények stb. és segély nyerése végett azokhoz járuljanak.» — Bellármin Róbert ismét (De reliquiis et imaginibus Cap. 21.) ezeket Írja: «Krisztus és a szentek képeit tisztelni kell, még pedig nem csak hozzá- járúlva és jelképileg, hanem önmagokért és tulajdonképen úgy, hogy a tisztelet azokat illeti, mintha magok az eredeti egyének, személyek, nem pedig, helyettesitőik volnának.» — A szentek segítségül hívása a nyolczadik században nyilváníttatott egyházi törvénynyé, melynek tárgyában aztán a trienti zsinat (1545—1563) részletesen intézkedett.

IX. Vallást teszünk róla, bogy bármelyik áldozár sokkal nagyobb, mint az istenszűlő b. Szűz Mária, ki csak egyszer szülte Krisztust, s többé nem fogja szülni. A római áldozár lsedig, nem csak a mikor akarja, de bármikor akarja is, előállitja és teremti a Krisztust, sőt mintán megteremtette, megeszi.

E czikkely igazolására álljanak itt a következők: «Bizonynyal ezt a Sákramentomot (t. i. a miseáldozatot) senki más nem készítheti, hanem egyedül a szertartás szerint felszentelt áldozár, az egyház kúlcsai szerint.» (Concil. Later. IV. Can. I.) — «Hisszük, hogy ugyanazon jelenlevő isten van jelen a Sákramentomban, kiről az örök Atya, midőn a földre elbocsátá, igy szólt: «és imádják őt minden angyalok.» (Decret. Concil. Trident. Sessio XIII. Cap. 5.) Biel Gábor jezsuita (meghalt 1595) erre nézve igy szól: «A királynő, a világ úrnője, kegyteljességben felyűlmúlhat minden teremtményt: mindazáltal a papirendnek enged a

reá bizott titok végrehajtásában. O ugyanis az általa mondott nyolcz szó által (ecce Ancilla Domini: fiat mihi secundum verbum tuum!) egyszer szülte az Isten fiát, a világ Megváltóját, az URnak pedig ezen fölkentjei, a fölszentelés 5 szavából (accipe potestatem Corporis Domini conficiendi)