Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

— 28 —

Gerdesius Sámuel által kiadva. Ekkor ismét síkra szállt Frick Illyés ellen Veislinger, azonban sikertelenül, mert Friedler 1770-ben újra kiadta a hitformát. Élőbeszédében igy szól: «hogy az igazság érdekében ítéletet hozzunk: olvassa el az ember a következő hitformát, melyet egy bizonyos fejedelem, a ki az evangyéliomi vallástól elszakadt és a római katholicizmusra tért át, letett. A ki ennek hitelessége felett kételkedik, azt én, mint becsületes ember, felszólítom, hogy Bécsben az egyházkönyvben nézzen utána annak!» — Dr. Böhmer 1787-ben ismét kiadta e hitformát «Magazin für das Kirchenrecht» czimű munkája I-ső kötete 152 s következő lapjain, okot szolgáltatván reá Május hildesheimi kamarás leányainak: Dorottya-Magdalénának és Lujzának a római egyházba 1750 ben történt áttérése. Az általa közlött hitforma czime ez: «Két ifjú

előkelő Hölgy hitvallása, kik a lutheránus egyházból a katholikus egyházba léptek át, letették azt az escherdei zárdában, nem messze Hildesheimtól 1750 dik évben.» — A kiadó Bőhmer ezt a megjegyzést teszi hozzá: «Ezt a

hitformát közlöm e két hölgy anyja által és nővérök által annak letétele napján az azon zárdából titkon elhozott eredetinek hiteles lemásolása szerint.» Hasztalan volt az escherdei apát Bendler azon czáfiratának a «Hamburgische Adress-Comtoir-Nachrichten» czimű Lapban 1788. január 24-én közzététele, hogy a Böhmer által közlött áttérési eset Hildesheimban, a néhai jezsuiták templomában 1738. karácsonkor történt a trienti hitvallás használata mellett, tehát nem Escherdében és nem is 1750-ben, s nem a Magyar átokminta alkalmazása mellett; Dr. lügen lipcsei theologiai tanár még kétségesnek nyilvánította a dolgot, tehát az apát nyilatkozatának hitelt nem adott, annyival inkább, mivel a nevezett két leány atyja és legidősb fivé- rök jóval előbb lettek hittől szakadtakká, letevén az új