Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
X körökben és részletesen szunnyadoz s kopár puszták nem mindenütt borítják a földet: a művelt külföld és evangyé- liomi nagy nemzetei megborzadtak a gályarab lelkészek szenvedései felett s a protestantismus nagy világi trinitá- riusa Ruyter, szerzetesek nélkül leoldotta a békókat a nápolyi foglyokról, kiszabadította őket a halálos dologházból s a földig alázott vértanúkat a hazán kívül Európa világosabb pontjain testvéri szeretettel fogadták. Ezek is megirvák az előbbi füzetekben. A szenvedés mértéke is betelt s a végső kétségbeesésbe kergetett magyar nemzet java kénytelen volt 1678- ban fegyverhez nyúlni, a gyászévtized vége felé lelkesen sereglett a 21 éves ifjú szabadsághős Thöhöli Imre zászlói alá, a ki a «Magyarok száz panasza a németek ellen» gyújtó szózatával hangot adott a nemzet öröklő jogainak feltámasztására, új lég fúvalt, a szabadság levegője; a megrettent német kormány visszaállítandó a magyar alkotmányt, országgyűlést hivott egybe, melyet 18 év óta elnémított, arra számolván, hogy véget vet annak. Hogy a gályarabok és számkivetett protestáns lelkészek tiz év után a hazába szabadon visszatérhettek: belülről Thököli fellépésének köszönhető ; mind az alkotmányos, mind a vallásos szabadságnak nagy hősei közt méltán foglal ő fényes helyet. Maga ugyan száműzetésben hunyt el, de a hazatért hitvallók honi földben nyughattak. Az egyház- és világtörténelemnek méltán szomorú oldala, hogy minden igazságot véromlással és könnyek záporával lehet egy-egy talpalattal előbbvinni. Mindig való marad, hogy a rabság Egyiptomából vereslő vértengeren keresztül lehet jutni a szabadúlás földére. Oh magyar! a te nemzeti és országos életednek hányszor kellett a vértengeren át menekülni ?! E mostani füzet felmutatja, miként készíttetett elő a
