Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

XI

rendszeres vallásüldözés; s minő borzalmas út és mód nyúj- tatott a szenvedés és halál elkerűlhetésére, tudniillik a hit megtagadása, a lelki fenség lealázása. Itt szemlélhető, mily gyenge a szegény ember! de azt is láthatni: mily erős az! Ne vessünk elitélés hamuját a gyengékre, de emelkedjék lelkünk a lelki magaslaton megállók láttára! Az ős keresztyén korban is sokan valának — Decius pogány császár idejében — az «elesett» (lapsus) vagy megtántorodott keresztyének különböző fokozatú megnyilatkozásai; vigasztaló, hogy a megállók (stantes) a vértanuk és hitvallók mentették meg az igazságot. A természet országában is vannak puhányok és gerinczesek; olvadó ásványok és gránitok. — Meghatott kebellel olvashatjuk a rimaszécsi tudós lelkész Otrohocsi Fóris Ferenc?: hősies szenvedését? megállt inghatlanúl a kinoztatások idején, ki is szabadult, darabig erős tartalmú irodalmi művekkel védte is az igazságot. De mintha elhomályosúlt volna elméje, utóbb, midőn már túl volt a szenvedéseken, megtagadta korábbi vallását. Fénylő szobor volt ő előbb, aztán összetörött s lehullt. Vannak ily hullócsillagok a történelem egén is. Végig har- czolták sokan a hit harczát, ő is, mélyelműleg jegyezte meg Bőd Péter, e nagy magyar református történetiró, hogy csak «addig áll az ember, mig Isten tartja». — (M. Athenas. 204. lap.) A hit Isten ajándéka s emberi gyengeség hibái miatt elveszthetjük azt, ha Istentől elpártolunk. Elborúl lelkünk az elesettek, elpártoltak névsorán, szenvedésök alatt fényes, megtörtségök után roskatag oldalukat kell szivzúzot- tan szemlélni. Ki tudja, ma is a megpróbáltatás zivatarában nem ismétlődnének-e hasonló tünetek ?

Az igazság hervadatlan koszorúja túléli a sirdombokat, ime több mint 200 év után, sokan e hazában részvéttel gyűjtenek össze minden adatot, mely csillámot tart fel, a hithősök lelki állapota megvilágositására . . . fonják a múlt