Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

209 ^

és Königs!»erében, utóbbi helyről hivatott az njzólyomi eonrektorságra, honnan nem sok idő múlva Korpd- nara ment iskolarektornak, későbben pedig, Moté- sohitzki halálával az ó-zólyomi diakonusságra hivatott meg. Innen idéztetett meg 1674. mározius ő-re Pozsonyba, a vértörvényszék elé. hol midőn megjelent, aláírta a hazából kiköltözők számára, készített térit- vénvjt, melynek értelmében a hazából ki vándorolt nejével, Csertikin Dorottyával, két fiával, Gáborral és Sámuellel s leányával Zsuzsannával. Előbb Sziléziában Brémában vonta meg magát, hol szemeinek világa megromlott. azután elment Boroszlóba, hol fiát Sámuelt eltemette 1684. augusztus 2*-án. Öt műve jelent meg 1674—1687; mindegyik latin nyelven és külföldön.

636. T unha Mi h á 1 v, lelkipásztor, Hont vármegyéből. Jelen volt a megidézésen s ott a bentmara- dók számára készített téritvényt irta alá, melynek értelmében hivataláról lemondott 1674. május hó 10-én.

637. T u r n i c z a i Bal á z s, tapolczai, Burius szerint felpéczi ágostai hitvallású lelkipásztor és esperes Győrvármegyéből. — Jelen volt a megidéztetésen. de további sorsáról nem tudunk semmit.

638. Turóczi Végh András, füleki ágostai hitvallású lelkipásztor. Ez a Jézus Krisztusnak egyik dicsőséges, tisztes agg vértanúja, ki letette ama jó vallástételt, mely az ő szilárd hitének s jellemének bizonysága. Midőn a vértőrvényszék előtt megjelent Pozsonyban, határozottan megtagadta a térítvén vek aláírását s állhatatos maradt minden kegyigéret és fenyegetés, sőt épei} a halálos ítélet hallására is, mely ápril 4-én azokra, kik a törvényszék tagjainak akaratja előtt meg nem hajlottak, kimondatott: Pozsonyból elvitetett Leopoklvárra, hol bilincsbe veretvén fogságba vettetett, itt felette sokat szenvedett, különösen megkinoztatta Kellió. a Loyola Ignáez ünne27