Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 210 pén, midőn Szilváéival együtt a római kntholiku* templomba hurczoltatta erőszakosan, s midőn az ajtón bemenni nem akart, megtaszigáltatta s félholtra verve, ott hagyta, majd hajánál és szakállárnál fogva az oltárig vonszoltatta. — Lipótvárból 10 hónapi töra- löczöztetós nyomorai után kivitetett az országból s részint hajón szállittatott. részint gyalog, mint barom, hajtatott veréssel Nápolyba, hová 1675. május 7-én- • megérkezvén, másnap több társaival egy üt eladatott gályarabul 50 darab aranyon. Itt is kijutott osztályrésze a szenvedésekből, egy Ízben nevezetesen egy elejtett nagy gerenda az ő lábára ráesett és azt úgy megsebesítette, hogy másoknak kellett őt a kórházba beszállítani. Végre a gálya rabság iszonyú kínjaitól megszabadítván a szegény elcsigázott rabpredikátoro- kat a dicső emlékezetű Ruyter Adó rj á u, szabaddá lett ő is 1676. február 11-én és elment Rhetiába (a mai Bajorország és Tirol egy része), ott azonban bevégezte számkivetését és életét s ugyanott el is temettetett tisztességesen. 0 is megnyerte a vértanúi koronát. — Halála után megtaláltak öltönyében azon szépen leirott könyörgést, melyet a nyomoréit fogoly prédikátorok Leopold császárért számkivetésűkben mindennap ismételni szoktak. — (Kősziklán épült ház ostroma. 1866. Lipcse. 34. lap.)

689. T ú r ó c z i J á n o s, kajáli ágostai hitvallású lelkipásztor. Pozsony vármegyében. — Jelen volt a megidézésen, további sorsa nem ismeretes.

640. Tutpertius János, ágostai hitvallású iskolarektor, Hont vármegyéből. Ez megjelenvén a pozsonyi vértörvényszék előtt: ott aláírta azon térit- vényt 1674. május 10-én, melynek értelmében a hazában maradhatás czéljából hivataláról lemondott.

641. — — — — tassi,

642. — — — — terebesi,