Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 183 helyesnek lenni megmutatná, melyet igyekezett is megcselekedni, holmi apróság Disputátziókban 1707- dik észt. Viteberg.« — (Magyar Athenas. 1766. 60—61. lap.) — Meghalt Simonides Beszterczebányán, s el- temettetett a vártemplomha, de innen a későbbi üldözések folytán, hitteleink a templom birtokából ki zavartatván, holtteste kiásatott. Tehát porai sem találhattak nyugodalmat a föld kebelében! Öt munkája ismeretes, mind az ötöt latin nyelven irta.

543. Sin api us János, trencséni ágostai hitvallású lelkipásztor; Dánielnek testvére; tanult Königsbergben, innen Bánóczára hivatott Conrector- nak, később pedig Galgóczra a Vág mellé ment iskolarektornak honnan nehány év múlva Szakolczára vitetett lelkészül, 1 655-ben : azután Galgóczra választatott meg s ott lelkészkedett. Gróf Forgács Ádám gyakran meg szokta hivni asztalához, a végből, hogy figyelmes hallgatója lehessen annak, midőn Sinápius János, a szinte vendégekül meghívott szerzetesekkel vallásos vitákat kezd. Mivel pedig tudományos vitatkozásaival mindig sarokba szorította és elhallgattatta a szerzeteseket: ezek a grófnét feltüzelték ellene, a ki elvégre annyira vitte a dolgot a grófnál, hogy az őt 1661-ben egy délelőtt 9 órakor elűzte Galgóczról. Itt is megvalósult tehát azon példabeszéd igazsága: »nem jó nagy urakkal egy tálból enni cseresznyét!« — A gyülekezet tagjai sirva, keseregve kisérték ki száműzött lelkipásztorukat, maga pedig kivonulása alkalmával sok könnyhullatások közt énekelte a XXIII-dik Zsoltárt: »Az UR énnékem őriző Pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom!-------«

V

égre midőn Szent-Péter nevű faluhoz ért a Vág mellett: Galgócztól egy negyed mértföldnyire, intette és kérte hallgatóit, kik őt elkísérték, hogy az evan- gyéliomi tudomány tisztaságától semmikép el ne