Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
184 — álljanak. Majd Szakolczán, Nyitra vármegyében valami hivatalra alkalmaztatott. Innen végre Trencsénbe ment lelkésznek. Az ő lelkészkedése alatt 1672-ben vétetett el az ottani evangélikusok temploma; a nem sokára megindult egyetemes üldözéskor pedig ő is megidéztetett Pozsonyba 1674. Márczius 5-dik napjára, hol megjelenvén, nem igen mutatott állhatatosságot; mert a téritvóuyek közül a hazából kivándorlók számára készült téritvényt irta alá, minek folytán kivándorolt az országból. Lapsánszky János törvényszéki titoknok szerint azok közt, kik az országból kiköltözésre kötelezd téritvényt Írták alá, neve harmadik helyen áll. Elhagyván az ország területét, külföldön vonta meg magát. Meghalt Halléban, az ott kiütött kholerában, nejével és 2 gyermekével együtt, 1678-ban. (Lásd Klein: Nachrichten III. kötet 400. lap; és Bőd Péter: Magyar Athenas. 1766. 240. lap.) — Műveinek száma 7, mindegyik latin nyelven Írva, az első 1644-ben jelent meg, az utolsó 1709-ben. 544. Skúltéti Dániel, répási ágostai hitvallású lelkipásztor Sáros vármegyéből. Megjelent a megidé- zésen. 545. Skúltéti Márton, blesovai ágostai hitvallású lelkipásztor, Trencsén vármegyéből. — Megjelenvén a rendkívüli törvényszék előtt Pozsonyban, aláírta azon téritvényt, mely a bent maradók számára készült s ennek értelmében hivataláról lemondott 1674. Május 10-én. 546. Skúltéti János, ajkai, Burius szerint alásoni ágostai hitvallású lelkipásztor, Veszprém vármegyéből. — Ez 1640—1642-ben szepesváraljai rektor volt. Mint lelkész megidéztetett 1674. Márczius 5-re Pozsonyba, a rendkívüli törvényszék elé, hol megjelent és aláírta azon téritvényt, melyben hivataláról lemondásra kötelezte magát.
