Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 182 Railand Jakab s más vendégszerető nápolyiaknál szives fogadtatásban részesülvén, 5 hót múltával haza indult, útba ejtvén Rómát, s Flórenczen, Páduán, Ferrarán, Yelenczén, Lombárdián és az álpokon át Rhaetiába, Helvécziába, Svéviába és Szászországba érkezett s végre 3 évi utazása után Magyarországba hazatért. Németországi utazásában hosszasabban időzött Wittenbergben, hol 1676. Január 15-én nemcsak egyetemi jogot nyert, hanem nehány hónapon át az egyetem költségén élt; itt irta azon 2 művét, melyek közül egyikben Kellió Miklós jezsuitát az áruló Judás tanítványának állítja; másikban pedig a pozsonyi idézéstől megszabadulásáig való szenvedéseit adja elő. — Úgy látszik, hogy hazatérése után nem sokáig időzött Magyarországban, hanem 1678- han Boroszlóba ment, nejével együtt, honnan azonban az iránta háládatos gyülekezeti tagok 1683-ban hazahívták Breznó-Bányára, Milokhovicz János lelkészszel együtt. De itt nem maradt soká, mert Sina- pius Dániel Lőcsére hivatván meg, helyébe a radvá- nyiak Simonides Jánost választották meg lelkészül. Később Radványt is odahagyta, mert adatok bizonyítják, hogy 1700-ban padári lelkész, 1707-ben pedig a beszterczebányai cseliajku gyülekezet lelkésze és a zólyomi esperesség szóniora volt, mert Király Márton egy latin fordítású müvét, mely 1707-ben Wittenbergben jelent meg, Simonidesnek, mint beszterczebányai lelkésznek és Esperesnek ajánlotta. - A müvet magyarul Ember Pál szathmári lelkipásztor irta ily czim alatt: .»Garizim és Ebal«, mely 1702-ben jelent meg Kolozsváron. A latin fordításról így szól Bőd Péter: »Ezen könyvecskét- Mag}Tarból Deákra fordította egy Vittebergában tanuló Király Márton nevű Liptó vármegyei tót deák, adta. Verns- doríiusnak a végre, hogy ezt megvizsgálván, nem
