Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 179 —

gáttá meg, hol 3 évig tanult s 1664-ben két vitaértekezést tartott, egyiket a háborúról, másikat a pápa feltétlen h a t a 1 m á ról, melyet a római hittudósok Máté: 16, 17—18. verseire alapítanak; nehány éneket is irt német nyelven. — Még 1664-dik évi szeptember hó vége felé betegen fekvő édes anyja óhajtására, ki még egyszer látni kívánta életében, hazajött; de bármennyire sietett is, anyját már nem találta életben; atyja sem élt akkor már, azelőtt

8 évvel elhalálozván. Hazatérése után Lőcsét válaszv

tóttá lakhelyül, hol a predikálásban magát gyakorolta. Vissza akart ugyan ismét menni Németországba; de anyagi helyzeténél fogva fel kelle hagynia e szándékával. 1666. Október 23-án Kézsmárkra hivatott arkhidiakonusnak s ennek folvtán November 2-án

i/

Liefmann Mihály szuperintendens ünnepélyesen felszentelte. Midőn a kézsmárkiak az öt királyi város sorába üléssel és szavazati joggal felvétettek: 1668- ban, az akkori szuperintendens által február 6—9. napjain Kassán tartott zsinaton jelen volt tiszttársával Greeb Tamással együtt. Az egyetemes üldöztetés idején ő is megidéztetett a pozsonyi vértörvényszék elébe, s ott meg is jelent, és aláírta a hazából kivándorlók számára készített téritvényt s mintsem szenvedjen a Krisztus Nevéért, inkább kivándorolt az országból, önként száműzetésbe menvén s darab ideig mint magánember saját pénzéből élt Boroszlóban nejével Meltzl Zsuzsáiméval együtt. Nehány nyomorban töltött év után lelkészszé lett Lengyel- országban Neu-Bojanowában, hol 1699. julius 19-én be is végezte viszontagságteljes életét.

539. Seri*árius Márton, desericzi prédikátor.

540. Simonyi Péter, simonii református iskolarektor, Gömör vármegyében; tántoríthatatlan bajnoka, hűséges vértanúja a Jézus Krisztusnak. Ilyen jelle