Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

180 műnek kellene lenni ma is az iskolarektoroknak, akkor nem boldogulnának a magyar református egyház ellenségei egyház- és iskola-ellenes törekvéseikben. — E hű szolgája a Jézus Krisztusnak 1639-ben született. Megidéztetvén ő is Pozsonyba 1674. Márczius- 5-dik napjára, ott meg is jelent, s mivel az elébe tett 3 téritvény közül egynek sem irt alá, ápril 4-én fejének s minden javainak elvesztésére büntettetett, azután börtönbe vettetett Leopold- várban, hol negyvened magával igen sokat szenvedett, de a szenvedések közt rendületlenül kitartott; onnan elhurczoltatott Nápolyba s ott 1675. Május 18-án eladatott a gályákra, örökös rabságra 50 darab aranyon. Itt sok terhes munkával, veréssel, s eg}7ébb módon való kinoztatássa 1 sanyargattatok, mígnem 1676. Február 11-én, vele híven kitartott s még életben volt rabtársaival együtt a rettenetes szenvedésekből a dicső emlékezetű Ruyter Adorján Mihály, holland tengernagy által kiszabadíthatva, szenvedő társaival együtt elment Helvéeziába Zürichbe, hol azon évi Julius 18-án emléksorokat irt Lavater János bölcsészettanár felszólítására, harminczadmagával. Irt emlékjegyzeteket Kaegius Jánosnak is a biltensei református egyház lelkészének 1677. Október 1-én. Ő is 1677. Október 20-án hagyta el Zürichet s visszaindult hazájába. Jelszava volt: Jelen. 2, 10. vers.

541. Simonides Jakab, keszthelyi vagy Burius szerint nemes-kéri ágostai hitvallású lelkipásztor, Sopron vármegyéből. — Neki nem volt jelszava az, a mi Simonyi Péternek, mert különben nem tette volna azt, hogy Pozsonytól Komáromig csörgesse a rablánczot, sőt Komáromban tömlöczre hányatást is szenvedjen; s majd alig 3—4 napi szenvedés után hitét megtagadja! Mert ezt cselekedte, letevén az