Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

XXXIII

országgyűlésen alkotott 25-ik törvényczikk, mely számkivetésből hazatérésüket megengedi és minden téritvényt, mely tőlök kicsikartatott, érvénytelennek nyilvánít.

De bárminő Ítélettel legyenek is az emberek e méltatlanul sokat szenvedett protestáns ősök felől: azt senki meg nem tagadhatja tőlök, hogy állhatatosak maradtak az evangyéliomi hithez minden kecsegtetés, nyomás, ijesztgetés, testi bántalmazás, éheztetés s a börtö- nöztetés ezer nyomorai s a gályákon való kimondhatatlan szenvedések közt is, tehát még akkor is, midőn az iszonyú kinoztatás s szenvedés mértéke csordúltig telt. Ök már letették a jó bizonyságtételt s ama nemes har- czot megharczolták, futásukat elvégezték, a hitet megtartották, végezetre eltétetett nekiek az igazság koronája; ott vannak ők már, hová sem az emberi dicséretnek, sem az emberi gyalázásnak szava el nem hathat, azok közé tartoznak ők is, kik immár fehér ruhákba öltöztettek, mert „ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták s megfehéritették ruháikat a Bárány vérében, annak okáért vágynak az Isten széke előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a ki ül a székben, lakik ő velek, nem éheznek többé és nem szomjúhoznak többé, és a nap hévsége vagy valami egyéb hévség nem árt nekik: mert a Bárány, a ki vagyon a szék közepében, az legelteti őket, és a vizeknek élő forrásira viszi őket és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyhullatást!“ (Jelenések könyve: 7. rész 14-17. versei.)

Akár Nápoly vagy Sziczilia földje fogadta be. akár a tenger hullámai nyelték el, akár a fenevadak vagy ragadozó madarak falták légyen is fel nem tétovázó nemes lelketek porhüvelyét, UR Jézusnak igénytelen, de hű vitézei ! a ti csontjaitok az ítélet napjára mind összeszedetnek s halhatatlan lelketekkel egyesülnek ; emléketek pedig élni fog mindazok szivében, kik a tiszta evangyé-