Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XXXIV Horni elveket, melyekért ti vitézkedtetek, meggyőződéssel hiszik és vallják, — élni fog minden időben ! A mindeneket megemésztő századok, melyek a szentséges templomok merész boltíveit, csillogó márványoszlopait és a fényes paloták kevély tornyait, pazar ékitményü csarnokait egyaránt porbadöntik s lakóikat alászállitják a férgekhez és az érczkemény sziklákat könnyű porrá morzsolják : a ti emléketek felett semmi hatalommal nem bírnak, mert ti az örökérvényességü evangyéliomi elveknek s az enyészetet nem ismerő örök igazságoknak valátok hű bajnokai, melyek semmiképen el nem múlnak, ha szinte az ég és a föld elolvadnak is, összedöntetvén a romlandóság által! Ó dicső lelkek ! hitvallásunk nemes bajnokai! a ti nagy példátok mindenkor foganatos arra, hogy a lelkeket az Idvezitő iránti hűségben, a ki tegnap és ma ugyanazon volt és mindörökké is ugyanazon lészen és a bennevaló hitben nevelje és megszilárdítsa. „URam! kihez mennénk ? örök életnek beszéde vagyon tenálad !“ Te pedig kedves olvasó ! élj jó egészségben és vedd szívesen e könyvet s emlékezzél meg ottan-ottan a te méltatlanul sokat szenvedett protestáns őseidről! Bánfalva, szeptember hó 30-án, 1873. Rá ez Károly, református lelkész.
