Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
178 — Tanult a hazában, külföldön pedig Gröningenben, hol vitatkozást is tartott, mely megjelent 1657-ben ily ez i mm el: »Disputatio theolo'gica, qua R. Bellarmini orthodoxa sententia de mere gratuita hominum praedestinatione ad vitám, asseruitur et vindicatur, ádversus M. Beeani . . . strophas et cavil- lationes. 4 rét. Groningae. 1657.« — Lelkészi hivatalát kezdte Pápán, hova az elhalt Sári István helyébe állíttatott 1652-ben; itt 1656-tól fogva 1658-ig egyszersmind igazgató-tanára is volt a pápai iskolának, sőt ily minőségben másod Ízben is hivatalos- kodott, tudniillik 1661-től fogva 1663-ig; a mikor újra a lelkészi hivatalt folytatta Pápán, az elhalálozott Szeli György helyére választatván meg lelkészül. Szuperintendenssé választatott 1669-ben, a Mezőlakon tartott egyházkerületi közgyűlésen. Megidéztetett Pozsonvba 1674. Márezius 5 re. hol meg- jelenvén, vádlott társai nevében ő volt a szószóló. Séllyei. mint kitűnő tudományosságu. nagytekintélyű és ékesszóló férfin közfigyelmet ébresztett, s ő volt az, ki az Ítélet kimondásakor igy nyilatkozott: »Mi ártatlanok voltunk, most is azok vagyunk: ha pedig a mi ártatlanságunkban elnyomattatunk, békességes tülökké kell lennünk, meg vagyon írva 2 Kór. 4. 9-dik versében: háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk, megaláz tat u n k, de el nem veszünk.« — Séllyei e beszédére felforrott a királyi ügyész epéje s igy szóla: »hát te a bírákat hamissággal vádolod: megfogd a nyelved, mert bizony mindjárt olyan helyre vitetlek, honnan az eb sem rántja ki a ezipót a kezedből!« — Midőn a megidézett prédikátorok a téritvény aláírására sürgettettek s ezt tenni határozottan megtagadták: Kol Ionics Lipót azt kérdezte tőlök: »miért nem akartok aláírni?« Erre Séllyei így felelt: »Mert nem
