Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
174 — lettünk semmi bizonyíték által meggyőzve: el vagyunk ítélve, az igaz, de arra nem vagyunk kötelesek, hogy az ellenünkben egész jogtalanul és méltánytalanul hozott ítélethez helyeslésünkkel járuljunk. Különben is ezzel az aláírással csak arra néznek, hogy mi egynehányan eladnánk vallásunknak és országunknak szabadságát, melyet a mi eleink sok verők hullásával kerestek és elviselhetetlen iga alá vessük mind ekklézsiáinkat, mind országunkat. Isten mentsen,hogy a mi igaz és tiszta v a 11 á s u n k a t aláírásunkkal megsemmisítsük e hazában, hogy azt gyülöltté tegyük ellenségeink előtt és okot szolgáltassunk nekik vallásunk megvetésére és ócsárlására.« — A megidézettek közt Sél I vei volt a. legelső, ki vasra veretett ápril 4-én három lelkésztársával együtt a többieknek rettentésére. Május ‘29-én el vitetett Pozsonyból. ötödmagával Berencsre, hol 9 hónapi kemény tömlöczöztetést szenvedett. Lányi György, ki 1(574. Május ,s-án bilincseltetett Séllyeihez és 4 lelkésztársához, igen megörült és dicsőségnek tartotta ilyen nagy emberekkel együtt csörgetni a lánczot a Krisztus Nevéért! Sellyéi olyan vasba, veretett, mely miatt járni sem tudott s midőn megengedtetett, hogy saját pénzén másikat csináltathasson, a bilincsleol- dásakor igv szólt egyik bérencsi jószágtelügyelő: »kiben van bizodalmatok, hogy inkább a vasakat akarjátok viselni, mint sem magatokat alkalmazni?!« Erre Sél ivei igv telelt: »Vagyon még Isten az égben, ki az erőszakkal elnyomottak ügyét meg fogja. ítélni. O benne van a mi bizodalmunk! De Isten után a királyi kegyelemben is bizunk, mert nem hihetjük, hogy az ártatlanok kinzatásában, halálában vagy vérében gyönyörködnék a mi legkegyelmesebb királyunk: a meddig tehát ő királyunk fog maradni : mindaddig reményiünk és bizunk veleszületett kegyel-
