Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XXXIÍ érzület, s a múlt idők tévedéseit, bűneit helyrehozni, jóvátenni törekvő jóakarat, hogy aMegváltó szere- tete hassa át mindazokat, kik e hazában a fejedelem árnyékában találták megnyugvó helyöket, hogy ekként az élet szentebb czéljainak elérésében ne legyenek egymásnak akadályai azok, kik ugyanazon egy hazának földén élnek, habár különböző hitelveket vallanak is, hanem legyenek egymásnak gyámolai, segélői és ne legyen többé sem görög, sem zsidó, sem római, sem genfi, sem ágostai között különbség, hanem mindnyájan egyek legyünk a Krisztusban ! Fő és sajátképi czélja e munkának az, hogy tiszta világosságba helyeztessék, minden elfogultság nélkül az a tényállás, hogy az üldözött protestáns lelkészek nem voltak részesei azon összeesküvésnek, melylyel vádol- tattak, hanem méltatlanul, csupán azért szenvedtek, mert római kathólikusokká lenni nem akartak. A vádat, melylyel súlytattak, határozottan visszautasították s magukat ártatlanoknak vallották a törvényszék előtt, kijelentvén, hogy a lázadás ürügye alatt megidéztetés valódi és egyetlen czélja az, hogy a magyarhoni protestántizmus ő bennök megfojtassék. - Ártatlanoknak vallák magukat nemcsak a törvényszék előtt, hanem a külföldi nemzetek s fejedelmek előtt is, kikhez sérelmes ügyökben járulni meg nem szűntek; ártatlanságukról bizonyságot tett Bethlen Miklós, mellettök szólt Apaffy Mihály fejedelem is, ártatlanoknak vallá őket még biráik egy része is, sőt némely jezsuiták is, a kik megtéritésökre kiküldettek s beismerték előttök, hogy a lázadásnak nem részesei; de bebizonyította ártatlanságukat főként a németalföldi szövetséges államok Bécsben székelő nagy követe, B r u i n i n x Hamel, a császárhoz beadott emlékiratában s mint méltatlan üldözés tárgyait szabaditá meg őket R u y t e r Adorján Mihály, dicső emlékű holland tengernagy: büntelen voltukat igazolja az 1681 -ik évi soproni
