Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
- 143 ( szabad levegőre menni tiltva volt. 1675. Márczius 18-án elvitetett Leopoldvárból oly őzéiből, hogy a nápolyi gályákra eladattassék. Történt útközben, midőn Theátéban voltak, hogy a városparancsnok két jogtudóssal a rabpredikátorokhoz a börtönbe lement s velők szóba állván, kérdezte, hogy mit hisznek? Erre mindegyik felekezetbeliek a kellő módon és alaposan megfeleltek; kérdezték nevezett látogatók azt is, hogy mit hisznek a purgatóriumról? Mire Nikléczi Sámuel felelt ily értelemmel: »mi nem hiszünk semmi purgatoriumot, mert mint a gazdag és Lázár története mutatja, a halál után csak két hely van a Szentirás szerint, úgymint, a pokol és a mennyország«. Tlieátéból elvitetett Nápolyba s ott eladatott gályarabul s hordozta a gályák bilincseit 1676. Február 11-ig, a mikor Ruyter Adorján, a derék holland tengernagy (kinek emléke maradjon örök áldásban közöttünk!) megszabadítván a méltatlan szenvedőket, ő is szabaddá lett és elment Helvécziába, Zürichbe, hol a Lavater János felszóli- tására életrajzát rövideden leirta, de a mely már annyira megavult, hogy olvashatatlan és igy adatai fel nem használhatók, — miként ezt velem közlötte Antalfi János sárospataki jogakadémiai tanár, hozzám 1873. Junius 8-án Írott levelében. — Búcsút vevén a vendégszerető helvécziai derék hitrokonoktól, bejárta Leporini Miklóssal és Zsedényivel együtt Szászországot, Brandenburgot s 1677-ben haza jővén Tamás- falvára ment, hol lelkészi hivatalt viselt. Innen Selmeczre hivatott a szlávajku gyülekezet lelkészéül, de alig hogy elment oda, az ellenfél üldözése miatt futnia kellett onnan. Azután ismét Tamásfal vára tért vissza, hol Burius előadása szerint meg is halt -r- Más adatok szerint pedig 1694—1706-ig pribelyi lelkész, 1706 — 1709-ig tótliprónai lelkész volt, honnan
