Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 144 —

azonban kivettetett. Sok megpróbáltatások után késő vénségben halt meg. Ezzel levelezett- a gályákon tartó rabságban M a z á r i Dániel, tamásfalvai lelkész, ki elhunyt a gályarabság iszonyú szenvedései közt 1675. Augusztus végén. — A »Monumenta evang. aug. conf. in Hungária hist.« II. kötet 251-dik lapján »A d v ersari a« ezimü munkája emlittetik.

431. N i k o 1 a i d e s Márton, nemes-magasi ágostai hitvallású lelkipásztor Vasvármegyében. — Ez a vértörvényszék előtt megjelenvén Pozsonyban, annyira megfélemlett, hogy ijedtében a Judás bűnébe esett; azt vallotta, hogy a prédikátorok mind innen, mind túl a Dunán nagyban függenek Vitnyédi Istvántól. Továbbá, hogy egyszer Kőszegen tartott ez a Vit nyédi a prédikátorokkal gyűlést, melyen jelenvolt Fekete István kőszegi lelkész és szuperintendens is, több, körülbelől 50 prédikátorokkal. Azon bizonyítványt, melyben elismeri, hogy minden prédikátor és tanító felségsértő: aláírta 1674. Márczius 13-án. Egyszersmind a kiköltözők, vág}- magokat önként száműzök számára szóló téritvényt is aláírta 1674. Május 10-én s ennek következtében a hazából kivándorolt.

432. Nógrádi Mátyás, bóthai református lelkipásztor.

433. Nostitius János, soluztai ágostai hitvallású lelkipásztor Trencsén vármegyéből. Ez 1670. Február 6-án zsolnai diakónus volt. Mint soluztai lelkész, megidéztetett a pozsonyi vértörvényszék elé s midőn megjelent, a sok fenyegetésre annyira megijedt, hogy aláirt azon téritvénynek, mely a hazából kivándorlók számára készült s ment Boroszlóba, hol az ifjnságot héber nyelvre tanította; majd 1682-ben Zsolnára visszaköltözött; de a hol nem sokáig maradhatott, mert az ellenfél garázdasága miatt 1683- ban Október havában távoznia kellett onnan s