Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 142 ítélő Isten e földön, ki igazán megítél mindeneket; a szenvedések közt ád erőt s utat nyit a szabaditásra. Nem is szégyenült meg hitében; mert 1676. Február 11-én a dicső emlékű holland tengernagy Ruyter Adorján közbelépése folytán megszabadult több szenvedő társaival együtt. Azután elment Helvécziába, hol huzamos ideig tartózkodott s 1676. Julius havában leírta szenvedése történetét Zürichben, a Lavater János felszólítására. 1679-ben tért vissza a hazába s Alsó-Sztrehovára vonult. Későbben pedig, tudniillik 1685-ben Besztercze-Bányára ment a szláv ajkú gyülekezet lelkészéül s valószinii, hogy itt végezte életét is 1704-ben. Jelszava volt: »A jól töltött élet lelkiismerete és a jó cselekedetek emlékezete a legkellemesebb.« Cicero in Cat.

429. Nikié ozi 111 é s, újbányái ágostai hitvallású iskolarektor. — Megjelenvén a pozsonyi vértörvényszék előtt, aláírta azon téritvényt 1674. Május 10-én, melynek értelmében hivataláról lemondott.

430. Nikléczi Sámuel, újbányái ágostai hitvallású lelkipásztor, ki az ő URához a Jézus Krisztushoz hű volt mind halálig, hűségét az iszonyú ki nők közt is mindvégig megtartotta, midőn sok mások eltán- torodtak. — Nikléczit Burius János (177. lapon) kürtösi lelkésznek mondja, nyilván azért, mert 1673-ban kihányatván Újbányán a lelkészlakból az üldözők által, darab ideig Kürtösön tartózkodott. Megidéztetvén 1674. Márczius 5-re Pozsonyba, ott megjelent s a térit vény aláírását határozottan megtagadta. Ezért ápril 4-én fő- és jószágvesztésre Ítéltetvén, elvitetett Leopoldvárba, Trencsén vármegyébe s ott 9 hónapig tartó fogságban sanyargattatok; nyáron át, rekkenő hőség idején föld alatti szűk tömlöczbe rekesztetvén tiszttársaival együtt, a fulasztó melegség és ártalmas szag miatt egy Ízben elájult; de azért