Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
Pár sornyi tudósítását csak azon esetre kérem, ha a pénzt nem kapta volna, én pedig azt reclamálhassam. Hallgatását a nagyon elfoglalt férfiúnak jeléül veen- dem annak, hogy pénzem kezéhez jutott, mit azért nyomorok, mivel a pénz beküldésekor postámmal egy kis rendetlenség történt. Orvendek, kogy szerencsém van Nagytiszteletü- ségeddel, legalább lélekben megismerkedhetnem s biztosíthatom a felöl, hogy nagybecsű kegyeibe ajánlott valódi rokon érzelmekkel vagyok a Nagytiszte- letii urnák igaz tisztelője s alázatos szolgája Fabó András ink. — Most kaptam a Figyelmező első füzetét, mi azt jelentené, hogy pénzem rendeltetése helyére érkezett: de mivel nt. Révész ur nagy szívességével engem érdemem fölött szók elhalmozni, nem tudom, nem tiszteletpéldány-e?« 428. b) Nikléczi Boldizsár, alsó-sztrehovai ágostai hitvallású lelkipásztor, Nógrád vármegyéből. Ez a Jézus Krisztus hű vitézeinek egyike. Született 1636- han, lelkészi hivatalt viselt Alsó-Sztreliován, honnan megidéztetett 1674. február 28-án Pozsonyba, Márczius 5-dik napjára. Megjelenvén a vértörvényszék előtt, mivel a téritvényeknek alá nem irt, ápril 4-én halálra és minden javainak elkobzására Ítéltetett. Ez Ítélet értelmében elvitetett a leopoldvári börtönbe, hol vasra veretvén, kemény fogságra vettetett s egy évig a legsúlyosabb munkákat kellett végeznie. Innen a következő 1675-dik év Márczius 18-án kivétetvén a börtönből, katonák kíséretében hajtatott Nápolyba, hova Május 7-én megérkezvén, másnap 50 darab aranyon eladatván örökös rabszolgaságra, a gályarabok közé soroztatott és hordozta a nagy nyomorúság terhét békességes tűréssel, soha nem zúgolódva a súlyos megpróbáltatás keserves napjaiban; rendíthetetlen volt hite a felöl, hogy vagyon — 141 —
