Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 23 —

dikátorokat folytonosan kivégzéssel fenyegette. — Leopold'várban börtönbe vettetvén, a legkegyetlenebb és legembertelenebb módon kinoztatott: mindazáltal hite meg nem tört. Majd Leopoldvárból a következő 1675. márczius havában el vitetvén, több társaival együtt, mint barom, kihajtatott a hazából s korbácsütések közt űzetett Nápoly felé. Útközben a mezi- telenségig lerongyollott, az út fáradalma és a sok kínzás, éhség s szomjúság összeroncsolta. Megérkezése után május 8-án eladatott több rabtársaival együtt a gályákra, örökös rabszolgaságra, hol a súlyos munkák terhe miatt nem sokára veszélyes betegségbe esett, melyből egy kevés időre felüdült; de ismét visszaesvén betegségébe, abból többé fel nem Pffüg. yult. Elhunyt Nápolyban, 1675. évi augusztus havában.

71. Bolyéi Mihál y igmándi református lelkész.

72. Bolyéi J á n o s, fokszabadi reform, lelkész.

73. Böszörményi Márton, czeglédi református lelkész.

74. Bruxaloris János, ki Buriusnál Puxitius néven jön elő. Czwittinger a maga műve 90-ik lapján igy ir erről: „Braxatoris János, bánóczai, magyar, — „a pápa szavának idejéről” tartott történeti értekezést Wittenbergben 1671-ben a közvizsgán, D ie cmann János elnöklete alatt. Ágostai hitvallású lelkész volt, de hogy hol ? azt feljegyezve nem találtam. Megjelenvén a törvényszék előtt, aláírta azon téritvényt, melynek tartalma szerint le kellett hivatalát tennie, 1674. május 10-én.

75. Budai Mihály, szentandrási reform, lelkész.

76. Bugány Miklós, sajó-gömöri ágostai liitval- lású lelkész. E derék férfiú, törhetlen bátorságú s hitszilárdságú lelkész, Krisztus hű szolgája, született 1625-ben. Sajó-gömöri lelkészszé lett 1657-ben, Po-