Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
rubszki György után. Megidéztetett 1674-ben már- czius 3-án, hogy 5-éré Pozsonyban megjelenjen, mit meg is tett készségesen. Kimondatván reája s több állhatatos társaira a fej- és jószágvesztés, ápril 7-től május 29-ig Pozsonyban tartatott könnyű fogságban, a mikor aztán el vitetett huszad magával együtt Komáromba, hol junius 1-én sötét börtönbe záratott; itt több Ízben kényszerittetett társaival együtt az áttérésre, de ő s vele együtt Zedényi és Köpeczi Haller Balázs hitvallásuk mellett állhatatosan meg- máradván, miután közülök tizenheten hittől szakadtak lettek s az evangyéliomi hitvallást eltántorodá- sukban megátkozták,— ők hárman, mint makacsok, különféle súlyos és aljas munkákkal kinoztattak. A következő 1675-ik évben márczius 7-én Komáromból elvitetett két fogolytársával együtt Leopoldvárba s az ott levő rab prédikátorokhoz csatoltatott márczius 10-én; nyolcz nap elteltével pedig onnan is elvitetvén s elhurczoltatván társaival együtt éjszakának idején s gyalog hajtatván Nápolyba, ott május 8-án eladatott pénzért a Szent József nevű gályára. Majd sok szenvedések után megszabadult innen 1676. február 11-én s társaival együtt, nem vélvén magukat egyelőre biztonságban a haza földjén, elment Zürichbe, hol nagy szívességgel fogadtatván, elszállásoltatok L avat er János bölcsészeti tanárnál ; itt csaknem másfél évig időzött. Lavater János felhívására leírta élte főbb eseményeit 1676. julius 7-én, e szavakkal rekesztvén be ez iratot: „1676. február 11 -én megszabadultunk a gályákról a mi legnagyobb, legjóltevőbb, legkegyelmesebb főpapunk a Jézus Krisztus által, ki a mi nyomorúságaink érzetétől áthatva, nem engedett minket mindnyájunkat azokban elveszni. A kinek legyen dicséret, tisztesség és dicsősség; a római pápának pedig — 24 —
