Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

Élőbeszéd a ll-dik füzethez.

Elborul úgy a hazafi, mint a keresztyén ember lelke, ha azon setét, szomorú történeten végig tekint, mely a pozsonyi delegation judicium neve alatt lett ismeretessé.

A hazafi nem nézheti mély megindulás nélkül, hogy a nemzet teste, mely egyfelől a török, másfelől a német bérhadak féktelenkedése alatt úgy is ezer sebből vérzik, most épen a hazai főpapság vezetése alatt álló törvényszék által szakgattatik darabokra.

A keresztyén ember, lehetetlen, hogy meg ne botrán- kozzék azon, hogy egy keresztyén hitfelekezetnek lelkészei és tanítói idéztetnek egy oly bíróság elé, mely bár a római katholikus főpapság vezetése alatt áll, a törvényes formák és bíróságok sérelmes mellőzésével, a nyers erőhatalom által hozatott létre, s azt a hazai főpapság nem csak nem helytelenítette, hanem azt a hazai protestáns egyház le- szervezésére felhasználni sem a hazafisággal, sem a Krisztus szellemével nem tartotta ellenkezőnek, sőt mindent elkövetett oda, hogy azon lelkészek erőnek erejével egy oly conspiratió bűnrészességébe sodortassanak, melyet épen római katholikus főurak a protestáns egyház minden tudta és hozzájárulása nélkül terveztek; mert hiszen azon Vitnyédi-féle levél költött volta Heiszler Menyhért védőügyvéd által tizenegy érvvel lett minden kétségen kívül helyezve és lehetetlenné téves az idézés politikai színezete teljesen megszüntettetett s világossá lett, hogy ama bíráskodás nem más valóban, mint a körülmények alakűlásának könyörtelen felhasználása a protestáns egyház létfeltételeinek lerontására azon nemzeti elégiiletlenségjápolásának jog- czime alatt, mely azon időben úgy a protestáns, mint a római katholikus alattvalók között teljesen közös vala, és