Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
X a melynek épen azon katholikus főpapság tagjai adtak leghangosabb kifejezést, kik ama hirhedt delegátióban avval csakis a protestáns lelkészeket törekedtek megbélyegezni. Hiszen a katholikus főurak ellen elkövetett törvénytelen eljárás idejében mondá ezen püspökök egyike Hocker korlátnok féktelenkedései által felboszantva: »Sciat autem Hockerus neminem germanorum, praeter Leopoldum, nobis esse regem.« — A másik főpap pedig, a ki Lipót király- fejére feltette egykor az ország koronáját, a Zrínyi-, Frangepán-, Nádasdy-i'igyben tett közbenjárása sikertelensége által elragadtatva mondá szemébe a királynak: »Száradjon p! azon kéz , melylyel a koronát Felséged fejére tettem!« — Már ennél nyíltabb felségsértés alig lehet. És ezen két eset is elég világosan mutathatná, miszerint a politikai elégületlenség hőfoka azon időben igen magasra emelkedett ... de avval most a katholikus főpap urak csupán a protestáns lelkészeket akarják terhelni és megbélyegezni, noha azt magok is oszták. Es valóban, a protestáns egyház leszervezésére alig lehetett alkalmasabb idő, mint épen az akkori, midőn a törvények az országban hallgattak, vagyis: azokra már nem hallgatott a hatalom, s igy azok többé senkinek sem nyújthattak oltalmat és védelmet. Maga a delegátio a törvény hatalmának beszüntetése volt! így lettek azon megidézett lelkészek és tanítók (kik e könyvben felmutatva vannak) halálra Ítélve, várfogságra s gályarabságra hurczolva, nem politikai bűnökért, a mit reájok bizonyítani sem akkor, sem a mai napig senkinek sem sikerült, hanem csupán vallásukért s két század lejárta után igaz lélekkel mondhatjuk, hogy ők az evangyéliom egyházának igaz vértanúi ! De az idő, mely őket igazolta, valamint igazságos egyfelől, úgy kérlelhetlen másfelől . . . az idő is ítél s az idő Ítélete ellen nincs felebbezés, s az idő elitélte az áldozatok biráit! Azon idő óta, a midőn elhangzott az URnak ajkain az új ország jelszava : Arról ismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek« ; A ki a szeretetben marad, az Istenbenjmarad és az Isten abban«, (1. Ján. 4., 16.), azon idő óta ismerjük azon kel-
