Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
100 előtt arra, hogy annak alapján a protestáns felekezet üldözése, kiirtása foganatba vétessék ? Sőt — igy szól Bethlen — ha Vitnyédi és Keczer Ambrus ma élnének és ha ő maga is, t. i. Bethlen az evangelicus lelkészeket ily váddal gyanusitná: elég ok volna-e arra, hogy egyik vagy másik eszélytelensége vagy gonoszsága miatt az összes protestáns felekezet üldöztessék ? 15. Ha pedig csakugyan puszta másolat találtatott s vétetett vádalapul: úgy az eredetinek Bethlenhez kellett mennie. „De én — úgymond Bethlen a rabprédikátorokhoz intézett levelében — soha ne lássam meg az Isten kegyelmes orcáját, ha ilyes valamit láttam ! és ha százszor láttam volna is: bizonynyalinkább arra intettem volna, mind a lelkészeket, mind a magyar urakat, hogy amazok ilyen tisztökön kívül eső dolgokba ne avatkozzanak, ezek pedig olyanokat ne bízzanak az egyház szolgáira, melyekből az egyházak tönkrejutása származnék !“ 16. E levél napfényre jöveteléről szóló különböző előadások szinte azt mutatják, hogy nem igaz eredetű. Ugyanis Erdélyben az volt hire, hogy Vitnyédi fiai közül egy római katholikussá lévén, ez, atyja szekrényében megtalálván e levelet, szolgáltatta a királyi ügyész kezeibe. Katona pedig azt Írja Wagner után: (História critica Reg. Hung. Stirp. Austr. 1804. Tomus: XV. pag. 167.), hogy egy a Bethlen szolgálatában állott ifjú lopta el a levelet urától 1674-ben. Lapsánszky pedig (Extractus brevis et verus etc. II. §.) azt mondja, hogy egy Erdélyből Magyarhonba visszatérő ifjú, ki egy protestáns lelkész fia volt, a törvényszék előtt kijelenté, hogy ő a leveleket, melyek ura birtokában vannak, előhozza ; s ezer császári arany igértetvén, 100 pedig azonnal átadatván neki, Vitnyédinek mindkét levelét előhozta eredetiben, melyek közül a titkos jegyekkel írottat — nehány ivre terjedő magyarázat után, — az Isten csudálatos módon kinyilatkoztatta gróf Nádasdinak egy benső barátja által, ki a
