Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

67

5. Verjed hátra mast is az Pharaókat, Buritsad szégyenbe az vérszopókat, Ejtsed hálóban az nyomorgatókat, Ne hagyd pusztulni szent ecclésiádat!

6. Az kik azt állítják hogy kedves dolgot Tesznek Fölségednek szent áldozatot: Magok fejére hoznak kemény átkot, — Mert fogva tartják a szent igazságot.

7. Sirás, keserűség és nagy óhajtás Vagyon szolgáidon kemény vasazás, Égyiptombéli sok talicska tolás, Megemészt bennünket perváta tisztítás.

8. Idegen népek közt az Magyarország, Sírván juta eszünkbe a szép társaság, Az templombeli isteni buzgó- ság, Mind az regveli, estvéli imádság.

9. Nem felejthetjük el mi cselédeinket, Mellettünk

forgódó szép gyermekinket, Mondván: ha Isten még

egyszer ezeket Meghagyná látnunk, — hogy nevelnénk őket.

10. Akkor vidulna meg elbágyadt lölkíink, Sírástól megszűnnék könnyező szemünk, Hogyha megszánna végre mi Istenünk, Kinek mint mastan. mindenkor könyörgünk.

11. Noha azt állítja mi ellenségünk, Hogy nem szán bennünket mi jó Istenünk, Azért húzták le rólunk öltözetünk, Nem hagynak nálunk csak egy pénzköltségünk.

12. Utszákrúl-utszákra az nagy hévségben, Húrczol- nak bennünket német köntösben; Csak meg nem halunk az mészkeverésben, Belincsben vetnek estve az töm- löczben.

13. Ott is az tömlöczben nincs nyugodalmunk, Nem jön az nagy bűzben szemünkre álmunk, Az sok raboktól való szorúltságunk, — Sokan étszaka csak mind talpon állunk.

14. Másnapra virradva az oficérek Visznek, kezeinkben a vasbelincsek, Hosszú napestig sok pálczaütések Esnek hátunkon keserves verések.

15. Elaléltunk immár az nagy éhségben, Hárman mi közülünk az nagy Ínségben, Kik meghóltanak vason a tömlöczben, Mastan az lelkök mennyben dicsősségben.

5*