Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

16. Vagyunk még számszerint hatvankilenczen, Kik távul egymástul, idegen helyben, Fogva tartatunk, hol hárman hol többen, Melynek az okát, ha kérded : mi legyen ?

17. Erre azt felelik az idegenek, Kolloides és fiscus, érsek, arbiterek, Nem ülnek hárman csak törvényben ezek, Jesuiták, papok itt az főperesek.

18. Kik megadták bérünk idegeneknek, Egynéhány millió pénzeket ezek Nagy ajándékokkal terheltettenek, Hogy ugyan bennünket elveszeshessenek.

19. Nem kértek bennünket igen olcsóra, Mint az rómaiak, csak egy siklusra, Szegény zsidókat adták az fogságra: Hanem számtalan sok ezer aranyra.

20. Noha mi testünkben eladattattunk ; UR Jézus Krisztustól de megváltattunk ; Ha ez Ínségben meg köll is mind halnunk, — De néma bálványnak mi fejet nem hajtunk !

21. Alig várnánk immár: jönne az óra! Melyben szegény fejünk szabadulásra, Vagy halál által mennénk amaz jóra. Hol az Bárány-Krisztus, gazdag végvacsora.

22. Akkor mi is együtt több mártyrokkal, Mennyben énekölünk teli torokkal; Csak azt imádnánk az szent angyalokkal: Ki megkoronáz örök boldogsággal.

23. Iráni ezerhatszáz és hetvennégyben, Szent-Jakab havának első hetében, Berencs várának nagymély töm- löczében ... Az ki olvasod, légy hü mindvégiglen!“ Ámen. Finis. —

De nemcsak a berencsi, hanem a többi tömlöczök- ben is felhangzott a siralmas ének, ekképen :

1. A Jézus tanúi iszonyú Ínségben Vannak, keseregnek békókban s bilincsben, Ugyan el bágyadtak immáron lelkekben. A Jézus bélyegét hordozván szivekben.

2. Némelyek csak nyögnek a büdös tömlöczben, Miként Jerémiás a sáros veremben, Nincsen Ebedmélek

68