Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

66

gyakran akarták őket élelmi szerekkel segitni, de hasztalan, mert a mit számukra küldöttek, azt is a rabló katonák lakmározták el. Ide járult a börtönök szűk volta, kényelmetlensége és sötétsége, melyekbe éjjelenként bezárattak. A sáncz óldalában, egy elhagyott s mindennap beomlással fenyegető kalyiba volt, melyből mihelyt záporeső volt, a viz beszivárgott a börtönbe : az ablakon és a rósz tetőn beömlő víztől megnedvesedtek a foglyok. Ágyok rothadt szalmából állott. Midőn pedig senki a romlásnak indúlt börtönről nem gondoskodott, maguk hordtak a tetőzetre fővenyes földet, de a melyet részint a viz lemosott, részint a szelek elhordták; nagy mennyiségben felhalmozása pedig veszélyes volt, mert a különben is roskatag börtön összeomlását csak elősegítette volna. A tér csekély volta miatt, melyen összezsúfoltattak, a kigőzölgés s a nedves falak miatt a börtönben megromlott a lég s a fekvők körül tisztátalanság terült el. A falakban levő lyukakból brekegtek a békák, előfutottak az egerek és csúszkáltak a kígyók és az aluvók testét összevisszamászkálták. Siralmas helyzetöket történethiven rajzolja Berencs- ben szenvedő egyik fogoly Bátorkeszi István által „Hogy Jéruzsálemnek . . .“ dallamára 1674. julius hó elején készített következő ének:

1. Óh Sión leánya! keserves anyám! . . Gyászban buritkozott szerelmes dajkám ! Mihelyt tenéked ez panaszod hallám : Mindjárt igy szólék: Rákhel édes anyám.

2. Mi az oka, hogy mast te árváidat, Ez világ nem szánja juhocskáidat ? Üldözés szele fújja szent zászlódat, — Majd elburitja kicsiny hajócskádat.

3. Talán az Istennek ez ő tetszése, Az fenevad felől jövendölése, Kit megpöcsétlc az Pathmus szigete, Hogy mast telnék be az UR Ítélete.

4. Ne nézz ez ínségben az te erődre, Nyújtsad panaszodat Isten eleibe, Ki rátekinte Izráel népére, Tengert burita Pharaó fejére.