Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.

Gyöngyösi SS. Theoli Doctor, ecclesiae Derecskeiensis Pastor, citatus et convictus. „Mivel secunduni allegata et probata, Gyöngyösi Pál derecskéi prédikátor comp eriáltatott a pasquillusnak authorának lenni, melyben vallásunk, ministeriumunk, ordinatiónk, tisztességes personák éktelen mocskokkal és szitkokkal illettetnek ; comp eriáltatott item hamis hitűnek és újítónak; tetszett a törvénynek: méltó volna, hogy paródiáját fejében vernék, ruháját leszakgatnák, magistratus kezében adnák; de ezt nem cselekeszik, hanem prédikátori tisztitűi in perpetuum megfosztassék, vigore Articulorum 5. et 27. in Minoribus, item 28. et 38. in Majoribus; item conclusionum 27. et 28. in actis Synodi Nationalis Szatmár-Némethini celebratae. „Azért papi ruházatát mától fogva letegye, ne viselje; mert, ha rajta találják, szégyenére levonszák; ha peniglen valaha, titkon vagy nyilván, per se, vei per alios, vagy irkálna, vagy szólana, vagy a superintendentia, vagy tiszteletes superintendensünk, vagy valamely becsületes személyek ellen, tehát, comperta rei veritate, hiteles két, avagy három tanuk után, magistratus kezébe adattatik. „Mivel pedig, audita deliberatione, Gyöngyösi Pál a méltóságos fejedelem székére — quod inauditum — hire, pecsété nélkül citálja a szent generalis praeseseit, contra Articulum Art. 42. R. Dominorum Felföldiensium, quem nostra superattendentia acceptavit et confirmavit anno 1639. — a deliberatum annyival inkább megerősíttetik; mely canon így vagyon: „Quicunque alicujus eriminis convicti, et ab ecclesia poena commerita multati, ad potentiores, externumque praesidium confugiunt, sese ecclesiae et ejus judicio contumaciter opponentes; ii in perpetuum et sine ullo spe veniae, tamquam putida membra, abjiciantur et proseribantur". Az ítélet tehát a legszigorúbb büntetést, a papi hivatal és jelleg elvesztését mondotta ki Gyöngyösire, mely ellen ő — végső kétségbeesésében — az ekkor hatalma zenithjén. 5