Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.

Évekig tartott ez a szerencsétlen húzalkodás, melynek első jelét akkor találjuk a tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyveiben, mikor az 1705. június 21.—22. napjain tartott tarpai közzsinat kimondotta, hogy „ezentúl parókát viselni senki ne merészeljen, hivatalvesztés terhe alatt". Gyöngyösi Angliából parókásan jött haza s a külföldön igen elterjedt, de a magyar református papságnál ekkor még igen szokatlan s ennélfogva feltűnő viselethez makacsul ragaszkodott; parókáját a zsinati határozat ellenére sem tette le. Ez időtájban történhetett az is, hogy a sokfelől zaklatott és izgatott Gyöngyösi, első sorban saját püspöke, Kocsi Csergő János, de egyúttal több tiszántúli vezérférfiú ellen is egy metsző gúnynyal írt pasquillt bocsátott közre,

12 mely meggondolatlan tiszteletlenség kitörésre juttatta az ellene rég készülő katasztrófát. A gúnyvers szerzője és terjesztői ellen szigorú vizsgálatot rendelt el a mélyen sértett püspök; Gyöngyösi feje fölött mind jobban gyűltek a fellegek. De ő nem esett kétségbe, noha leghívebb barátai is egymásután hagyogatták el, mint pl. Patai István debreczeni pap és Huszti Sámuel, kiknek a gúnyvers terjesztésében mindenesetre, sőt talán szerkesztésében is részök volt. Gyöngyösi a Piskoltra, 1706. június 20-ra összehívott „szent generális'" elé idéztetett, hol Kocsi Csergő János püspök elnöklete alatt tíz esperes és számos lelkész ítélt a vádlott felett. A pör kimeneteléről alig lehetett kétség, midőn a fő vádlók egyúttal birák is voltak. Gyöngyösi még itt is erősen harczolt; különösen kiemelvén a beregi egyházmegyének a tiszántúli kerület által elismert külön papszentelési jogát s bizonyára kérdésbe tette, hogy ha a beregiek ordinátióját elismeri a superintendentia, miért ne ismerhetné el az angol püspöki egyház által történt felszentelést? Hiábavaló volt azonban minden védekezés; a megsértett birák kimondták Gyöngyösire a lesújtó ítéletet, mely a zsinat jegyzőkönyvében

13 következőleg örökíttetett meg: „Occasione inauditi et maledicti illius pasquilli, Paulus