Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.

írott könyvek" valának.

9 így fosztotta meg Gyöngyösit legbecsesebb könyveitől a jezsuita erőszakos önkény, mely életének későbbi folyamán is állhatatos üldözője maradt; viszont Gyöngyösinél is e tény ébresztette fel a jezsuiták ellen az erős harag, sőt izzó gyűlölet érzését, melynek nyomaival ezentúl gyakran fogunk találkozni. Négy évi s néhány hónapi külföldi tanulmányozás után szép hírrel, névvel érkezett haza az 1700. év második felében az erődús férfikor kezdetén álló Gyöngyösi, hogy hazájának és egyházának szolgálatába lépjen. Valószínűleg rég nem látott rokonainál s debreczeni jóakaróinál tartózkodott azon néhány hónapon át, míg hivatal nélkül volt. Az 1701. évben a derecskéi népes és tekintélyes egyház hívta meg jövedelmes papi állomására az ifjú tudóst. A tiszántúli egyházkerület 1700. június 27-én tartott közzsinatán Derecskére Turi János ordináltatott ugyan, de ő egy évet is alig tölthetett ott, mert már 1701 végén Gyöngyösi Pál a derecskéi lelkész.

10 Az ő kibocsátásának vagy megerősítésének nincs nyoma az egyházkerület ezidőbeli jegyzőkönyvében, a minek magyarázata az, hogy az Angliában már pappá szentelt Gyöngyösi nem jelentkezett a tiszántúli közzsinat előtt felszentelésre s az ezzel kapcsolatos eskütételre és aláírásra, bárha mindezt határozottan követelte tőle egyházi felsősége. Itt kezdődik Gyöngyösi életének tragikuma. Nem alaptalan, de mégis túlhajtott önérzete, tagadhatatlan nyakassága, gunyoros természete és különczségei mind nagyobb ellentétbe hozták őt az erősen konservativ s e mellett tekintélyökre a kevélységig féltékeny tiszántúli atyákkal. Nekik nem volt igazságuk, mikor az Angliában már pappá szentelt Gyöngyösit saját ordinátiójuk felvételére akarták kényszeríteni; viszont Gyöngyösi is nagyot hibázott akkor, midőn a tőle teljes joggal követelt esküt és aláírást megtagadta.

11 E kiegyenlíthetetlen ellentét csakhamar megzavarta úgy a tiszántúli egyházkerület, mint a Gyöngyösi nyugalmát, bárha a derecskéi egyház hívei nagy hűséggel és szeretettel ragaszkodtak hozzá.