Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.

találkozunk vele.

4 E két adat összevetéséből nyilván van, hogy Gyöngyösi már mint öreg deák ment Debreczenbe, egy másik főiskolából, valószinűleg a sárospatakiból. Széniorsága bevégeztével, több kegyes pártfogója anyagi támogatásával, külföldre indult s a német, holland és angol egyetemeket végig hospitálta, közel öt esztendőt töltvén távol hazájától. Sorba járta az odera-frankfurti, lipcsei, hallei, wittenbergi és jenai egyetemeket; volt Leydában, Utrechtben, Franequerában, Gröningában; lakott Oxfordban, Cambridgeben, Londonban.

5 Biztos időadataink franequerai és oxfordi tartózkodásáról vannak. A franequerai anyakönyvben már 1697. augusztusában találkozunk nevével, egy év múlva, 1698. augusztus 20-án (régi naptár szerint), már az oxfordi hatalmas Bodleian könyvtárban kutat." Angliai tartózkodásának legalább is másfél évre kellett terjednie, mert itt, az angol püspöki egyházban szenteltetett pappá s nyerte a „presbyter Ecclesiae Anglicanae" czímet, melyet mindig különös előszeretettel használt.

7 Angliából visszatérve, ismét Franequerában állapodott meg s az itteni egyetemen nyerte el 1700. márczius 25-én a theologiai doktori rangot és fokozatot. Nem is egy, de három értekezést

8 írt és bocsátott közre ez alkalommal, melyekben széleskörű ismeretekkel, eredeti gondolkodásmóddal és megnyerő irálylyal találkozunk. Gyöngyösi nem közönséges tudományos képzettségéről tanúskodik azon tény is, hogy külföldről 6—700 kötet könyvet, magán embernél akkor valóságos nagy könyvtárt, hozott magával, midőn hosszas távollét után hazájába visszatérendő volt. A jezsuiták azonban a határon lefoglalták Gyöngyösi szép könyvtárát, mire ő Paget bécsi angol nagykövet közbenjárásához folyamodott. A nagykövet viszont egyenesen Kollonics bibornoknál tett ez ügyben erélyes lépéseket, kitől azt a feleletet nyerte, hogy Gyöngyösi visszakapta lefoglalt könyveinek öt-hatod részét; csakis egy hatodrészt, mintegy 130 könyvet égettetett el a bibornok, mivel ezek szerinte egytőlegyig „botrányos, a jó erkölcsök és a császári felség ellen