Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

azonban a közzsinatok és az esperesek jogainak épségben tartásával. Az erdődi második zsinat, valamint a debreczeni hit­vallás a felavatás jogát nem köti kizárólag a püspöki állás­hoz, sőt még az esperesihez sem, hanem valamennyi lel­késznek jogot ad rá. Ellenben Sztárai 174 a Dunántúl, a szászok pedig Erdélyben 175 már megelőzőleg a püspök hatáskörébe tartozónak tekintették a lelkészavatást. Ez a felfogás csakhamar utat tört a tiszántúli egyházkerületbe is, de akként mégis enyhítve, hogy a felavatás „az egyház tudós és gyakorlott főpapjai és superintendense" által vég­zendő. 1715 A tiszáninneni egyházkerületnek püspök alá nem rendelt négy egyházmeg}^éjében természetesen a seniorok voltak felruházva ezzel a joggal 17T , viszont a Duna mellé­kén a püspököt illette az. 178 A dunántúli lutheránus egy­házkerület törvénykönyve a püspöki teendők közé utalja az ordinálást, 179 de szabadságot ad a „fősenioroknak", hogy ideiglenesen megengedjék némelyeknek az egyházi szol­gálatot. 180 Az 1595-iki tasnádi zsinat a tiszántúli ref. egyház­kerületben is megengedte, hogy az ordinandusok a követ­kező zsinatig az urvacsorája kiosztásának kivételével minden lelkészi szolgálatra kibocsáttassanak. 181 A herczegszőlősi kánonok szintén felhatalmazzák az espereseket, hogy „a prédikálást egy ideig megengedhetik". 182 A felavatásnak a közzsinaton kellett történnie, de sürgős esetekben kivé­telesen időközben is el lehetett végezni. Az erdélyi refor­mátus egyházkerület még ilyenkorra is meghagyta 1599-ben, hogy a püspök legalább „az ő maga dioecesisét convocálja. " 183 A püspök fegyelmi hatósága nemcsak a lelkészi és tanítói karra terjedt ki, hanem általában minden egyház­tagra. Az erdődi második zsinat még csak jóakaratú intésre és kemény dorgálásra 184 ad jogot a püspöknek, de később nagyban tágult hatásköre az alája rendeltekkel szemben. Lelkére van azonban kötve, hogy „emberségével és tisztes­séges magatartásával inkább azon legyen, hogy megnyerje az illetőnek lelkét" s „atyafiúi szeretettel és emberséggel"

Next

/
Thumbnails
Contents