Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

vagy éppen semmit tanult

11

, de ez állítás nem állhat meg egész merevségében. Az őt személyesen ismert Kazinczy Ferencz írja róla, hogy „a deák, német és franczia nyelveket jól értette, a magyaron csinosan beszélt és kellemmel írt. Könyv nélkül tudta Horáczot és olvasta Voltaire műveit", az ó-kor irodalma és történetében való jártasságának pedig tanúi országgyűlési beszédei, melyekben a görög és római nagy írók, a klasszikus kor hőseinek és országiárainak tettei gyakran valának most kiindulási pontok, majd lelkesítő s a képzelődést tüzelő szerek. —• „Ifjabb korában ügyesen játszott a fuvolán s kezelte a violint, később pedig házi életének a tudományos dolgozatok is adának örömet, a minők voltak: Attila, Hippias és Hiparchus Fessler után, Regulus Collínból fordítva, s eredeti tragédiája: „ Wesselényi nádor".'' A felhozott adatok megdöntik a semmit-tanulásáról való állítást. Könnyen el lehet azonban hinni, hogy hanyag volt a tanulásban; az erre való hajlamot már hazulról magával hozta a kollégiumba, itt pedig a gondtartással megbízott Deáki Pál prédikátor mellett éppen az a szerencsétlenség érte, mely Cornides kezei alatt: az is csak a maga dolgaihoz látott, s nem gondolt vele, akármit csinálnak a gyermek-emberek.

10 Pedig azok, ha nem gondolnak velük, könnyen feledkeznek magukról és igen sokat csinálnak olyat, a mit nem kellene s talán nem is volna szabad cselekedni ; mert hát — mint a Dániel István halotti szónoka mintegy mentegetve mondja — „tengert mozgás nélkül, ifjú természetet indulatok nélkül lehet-e avvagy csak gondolni is ?" Az indulatok, a mi már fölserdült ifjainkban is megvoltak, sőt erősen mozgók és a szülőket végre aggasztó kitörésben nyilatkozók is lehettek, mert az apa, Dániel István, „hogy fiában a rossz hajlandóságok és indulatok a kegyelemnek ereje, az együtt munkálkodó kezeknek szorgalmatossága és az időnek is segedelme által lassan-lassan lecsendesíttessenek vagy megjobbíttassanak: jónak látta, hogy azt magához közelebb vegye; s ezért 1768 elején elvitte