Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

I. ID. WESSELÉNYI MIKLÓS SZÁRMAZÁSA, GYERMEK- ÉS IFJÚKORA. Az oroszlánok gyéren szaporodnak; a Ferencz nádortól leszármazott hadadi Wesselényiek is csak egy-két- férfi ivadékban tárták fenn a családot. így az országos elnök és jeles naplóíró Istvánnak csak két fia volt: Ferencz és István; ezek pedig már csak egyegy fiút hagytak maguk után, amaz Farkast, ez pedig Miklóst, a „rettenetes és imádott nevű" nagy Wesselényit. Id. Wesselényi Miklós báró 1750. deczember 11-én született Zsibón, a Wesselényiek ősi fészkében. Apja István maga is katonaviselt ember lévén, fiát a kor előkelőinek szokása szerint s mert az akkori viszonyok az aristokracziának legfényesebb jövőt a katonai pályán ígértek, szintén katonának szánta s már kora gyermekségétől jövő pályájának megfelelőleg kezdte nevelni, de eleve gondoskodott számára alkalmas tanítóról is. Választása a pozsonyi ev. iskola jeles növendékére, a későbbi historikus és egyetemi tanára, Cornides Dánielre esett, kit saját költségén küldött ki az erlangeni egyetemre, hogy ott magát fiának további nevelésére előkészítse. S ki tudja, ha az eléggé képzett tanító mellett a derék apa, az igaz és valóságos inculpatus politikus lehetett volna Wesselényi serdülő korának is őre és fegyelmezője s majd ifjúságának vezére,