Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

nem más lesz-e sorsa és nem még dicsőbb-e pályája a tagadhatlanul kiváló egyénnek, kire a természet nemcsak testileg pazarolta kedvező adományait, gyönyörű ép-erős alkattal ajándékozván meg: hanem szellemi tekintetben is bőven ellátta mindazon előnyökkel, melyek később korának méltán tisztelt és bámult férfiává emelték. Szerencsétlenségére azonban még alig volt nyolczéves, midőn atyját 1758. ápril 29-én elvesztette.

1 Anyja Vargyasi Dániel Polyxena (a tudós Dániel István leánya s a szintén író Petrőczi Kata Szidónia'

2 és Pekri Lőrincz gróf unokája) kora legműveltebb asszonyainak egyike volt, ki tudományos képzettségével és szigorúan kálvinista vallásos buzgóságával tűnt ki. Ismerte nemcsak az újabb művelt népek irodalmát, hanem jártas volt a latin-görög nyelvben s poétákban is. Tudományos képzettségének és vallásos buzgóságának irodalmi téren számos jelét adta

3

, s azokat gyermekeire is nagy gonddal igyekezett átszármaztatni. „Olyan volt — mondja az egykorú író — ezen választott bölcs úri-asszonynak úri háza, mint egy tudományoknak műhelye, melyben nemcsak, a mint közönségesen szokott lenni a férfiú, hanem az asszonyi nemből valók is gyakoroltatnak vala"* Ebben a műhelyben nyerte első szellemi kópeztetését a gyermek Wesselényi unokaöcscsével, a nálánál csak félévvel fiatalabb Dániel Istvánnal, kit — anyjának losonczi Bánffy Ágnesnek kora halála után — apja iíjabb vargyasi Dániel István hét éves korában különösb gondviselés és neveltetés végett kedves testvérnénjének tiszta atyafiságot viselő szivére bízott, s a kiben a gyermek édes anyja helyett való anyát talált.

5 A két gyermek együtt kezdé meg a tanulásnak első részeit a tudós bárónő felügyelete s a külföldről hazaérkezett Cornides vezetése mellett. A gondos tanítással azonban nem tartott lépést az eleven és szellemes fiúk természetének megfelelő és jellemképző nevelés, sem az anya, sem a tanító részéről; a minek káros hatása aztán egész életén át mutatkozott Wesselényinél, a ki