Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

magyar lutheránusok, hacsak nem akartak a pápás püspök térítői buzgalmának egyenként áldozatul esni, kénytelenek voltak a hatalmas ellenféllel szemben a testvér-adta példát követni. Egy egykorú lutheránus pap 3 7 szerint már a széki zsinatnak is, mely 1554-ben vagy 1555. elején nyilatkozott Stancarus ellen, egy Tamás nevű volt szerzetes, a magyar egyházak elnöke (praeses) állott az élén. Hogy ki volt ez s meddig folytatta körülbelül a superintendensinek megfelelő hivatalát,

28 nincs tudva. Csupán az bizonyos, hogy 1557-re 29 Dávid Ferencz kolozsvári magyar prédikátorral, nemsokára plébánossal, lett betöltve a magyar lutheránus superintendensi állás, melynek a kolozsvári önálló egyházon kívül a gyalui, küküllői, székelyföldi, belsőszolnoki, dobokai, tordai és kalotai egyházmegyék ;3

° voltak alárendelve. A szász lutheránusok első püspökének, Wienernek, még 1554. augusztus 16-án bekövetkezett elhunytával üresedésbe jött püspöki hivatalra 1556. június 25-én

31 Hebler Mátyás nagyszebeni plébánost választották meg. Hogy miért tartották oly sokáig betöltetlen e fontos állást, semmiből se lehet kimagyarázni, hacsak a katholikus püspök ellenirányú befolyásából nem. Annál feltűnőbb e hosszú interregnum, mivel a szászok nemzeti gyűlése úgy 1554. nov. 25-én, mint 1555. márczius 17-én ismételten felhívta a képviselt városokat, hogy sürgessék meg az illető káptalanok dékánjait a superintendens-választás mielőbb való megejtése érdekében. '

di Végre a Petrovics kormányzósága alatt, illetőleg Bornemisza Pál katholikus püspök Erdélyből távozta

33 után teljesült a szász rendek óhajtása. Ismét volt püspökük, a kinek azonban már nem a katholicismus ellen kellett harczot folytatnia, mely az ő idejében Erdély protestánsaira nézve egyáltalában nem volt félelmes hatalom, hanem a helyett annál inkább meggyűlt a baja előbb a kálvini irányú reformáczióval, később pedig az antitrinitarius mozgalommal, vagyis kivált épen mindkettőnek egyik legfőbb vezető szellemével, nem sokkal utána választott magyar superintendens-társával, Dávid Ferenczczel.