Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

II. Mielőtt e korszak tárgyunkra tartozó eseményeinek ismertetéséhez kezdenénk, vessük tekintetünket másfelé, Magyarországnak olyan vidékére, hol ezalatt szintén alakult protestáns superintendentia. A török hódoltságba eső s püspökét nélkülöző pécsi püspökség területének déli felében, vagyis Baranyamegye déli részén s Pozsega- és Valkómegyékben Sztáray Mihály laskói lelkész már 1544. óta terjészté a reformácziót és pedig oly hatalmas eredménynyel, hogy 1551-ig mintegy 120 protestáns gyülekezetet alapított.

154 0 róla általában azt beszélik életirói, hogy ezen gyülekezetek felett a püspöki tisztet is vitte, míg 1554-ben a laskói papsággal ráruházta azt Szegedi Kis Istvánra. Csakhogy püspökségének kezdetét 1553. előtt nem kereshetjük, mert hogy ezen a vidéken sem Sztárai, sem más nem volt még akkor püspök, a mikor az erdélyi protestánsok már szervezték e hivatalt, bizonyítja az ő „Az igaz papságnak tűköre" czímű munkájából az a részlet, mely a protestáns püspök kellékeivel kapcsolatban előadja, hogy Erdélyben van ilyen s „itt is lehet, hogy ha a keresztyének akarják és isten szerint választják." Minthogy pedig tudvalevő tény, hogy Szegedi Kis István 1554-ben lett laskói pappá s mindjárt ezután püspökké, e sorokat Sztárai csak is 1553-ban írhatta, mert ebben az évben, vagy még a másik dátum szerint is csak a megelőzőben lépett hivatalába az erdélyi első protestáns püspök. Ezzel egyszersmind meg van fejtve Sztárai eme drámai művének eddig ismeretlen szereztetési ideje is.

3y 0 bizonyosan egyéb útat-módot is felhasznált annak a törekvésének kivitelére, hogy a pécsi püspökségnek általa már reformált részén protestáns püspököt választasson, a mi sikerült is neki még abban az évben. A választott természetesen ő maga, a leghivatottabb lett. Ugyanezen év lefolyta előtt Tolnára ment papnak, a honnan az „ő Baranyáját" 37 1554-ben