Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

ELŐSZÓ. A vallási szabadság és béke klasszikus hazája volt egykoron Erdély. Mikor a vallási türelmetlenség vérrel árasztotta egész Európát: ez a kis ország volt az egyetlen hely, a hol termékeny talajra talált s békés fejlődésnek indult a hitszabadság nagy eszméje, ós a lelkiismereti kényszert államelvvé tenni egy kormányhatalomnak sem sikerült volna. Már az 1554-dik évi medgyesi országgyűlés beigtatta a törvénykönyvbe, s az 1557-diki tordai, 1564-diki segesvári, 1566-diki szebeni, 1571-diki vásárhelyi és 1595-diki gyulafehérvári határozatok és ártikulusok ismételve és ünnepélyesen proklamálták, hogy „laki azon hitet vallja, a melyet akar, s ha akarja Religióját változtatni, szabadságában lészen". A következő század során is minden kinálkozó alkalommal megerősítette a törvényhozás a prot. egyházaknak jogegyenlőségét, s fenyegetve hangoztatta, hogy „senki semminemű Rendeket erőszak vagy akárminemű büntetéseknek is fenyítéke alatt maya Religiojára ne kényszerítse". S innét volt az, hogy Erdélyben, hol a felekezetek békés össze

1 férése sokáig útját állta a r. katholicismus exclusiv törekvé

1 seinek, egyik felekezetből a másikba áttérések legkisebb akadály nélkül történtek, vegyes házasságok a prot. fél lelkészé előtt is egyre köttettek s a szokás általában az ily házasságból eredő mindkét nemű gyermekeknek az apa vallásában való neveltetésének kedvezett.