Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

A XVII-dik század vége táján azonban, midőn Erdély az ausztriai ház uralma alá adta magát, itt is éreztetni kezdé hatását az Ausztriában diadalmaskodott vallási reakczió. I. Leopold császár és király 1691 deczember 4-én kiadta ugyan diplomáját, melyben Erdély politikai szabadsága mellett a vallási is ünnepélyes megerősítést nyert, világosan kimondatván annak 1-ső pontjában, hogy „az országban bevett vallások ügyében semmi változás nem fog történni": azonban a leopoldi diploma csak papiroson maradt, azt már maga az adományozó monarcha sem tartotta meg. A foglaló hadak kíséretében megjelent Erdély bérczei közt a róm. kath. propaganda is, mely elsőben csak a felekezeti egyenjogúságnak a katholikusokra is kiterjesztését kívánta, majd pedig, midőn az 1699-diki resolutióval kívánsága teljesült: a róm. kath. hitfelekezetnek a többiek fölé emelését vette munkába. A mint a jezsuiták, kik az Approbata szerint, mivel „fejedelmek ellen való practikálásokba s a haza békességének felháborítására és veszedelmére nézendő dolgokba elegyítették magukat, az országból száműzettek s a szerzet annak minden részeiből kirekesztetett" —, 1700-ban újra bebocsáttattak Erdélybe s az úr szőlőjében — mint azt a szerzet egyik tagja írta — gazdag aratást remélve, kolozsvári iskolájuk alapkövét letették: azonnal nagyban ós minden irányban megindult a térítési és hódítási hadjárat, melyet maga az államhatalom is segített és egész apparátusát felhasználta, hogy a róm. kath. egyháznak tért, híveket és elsőséget szerezzen. A kolozsvári reformátusok templomukat valának kénytelenek átengedni, s a róm. kath. papság minden követ megmozdított, hogy a reforináczió folytán elvesztett javakat újra magához ragadja s a protestánsokat a hivatalokból kiszorítsa. Az 1716-dik esztendőben az erdélyi róm. kath. püspökség is helyreállíttatott s az első püspök b. Mártonífy György, „a kir. fölség kegyelméből" a Gubernium első tanácsosává neveztetett, bár a haza törvényei, valamint a leopoldi hit-