Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

titokban, a legnagyobb veszélyek között, de mégis a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel elvégezik. Anyagi kárt, börtönt is szenvednek a miatt, hogy egyházaikat hűtlenül cserbe hagyni nem akarják. Hányan nem lakoltak keserűen csak a miatt is, hogy a filiákba lelkészi szolgálatot végezni kimentek. Tóth Sipkovits János könyveit, ingóságait elveszíti, mikor Pápáról elűzik. Miskey Ádámot Kemenes-Szent-Mártonból vetik ki, Fábri Gergely börtönt szenved s kettős hivatalát veszti azon verekedés miatt, melyre a r. kath. plébános és nép kényszerítette híveit. Ok valóban semmivel nem gondoltak, az ő életök is nékik nem volt drága, csak elvégezhessék örömmel az ő futásukat és a szolgálatot, melyet vettek az Űr Jézustól, hogy bizonyságot tegyenek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Csel. 20. 24J VIII. A pietisták erkölcsi szigorúsága önmagok iránt papi hivatás és papi jellem dolgában. A lelkészek dolgaival Vásonyi Márton „Súlyos Papi Teher" és Bárány György „Atyafiságos Serkentések" czímű németből átdolgozott munkáikban foglalkoznak. Vásonyi kikel azon téves felfogás ellen, mintha a lelkészi hivatal oly könnyű volna, mint sokan vélik s bebizonyítja, hogy ellenkezőleg igen nehéz és terhes. Hivatkozik a prófétákra és több egyházi atyára, kik a lelkipásztorkodást igen nehéznek tartották s épen azért azt elvállalni is alig merték. Elitéli tehát és meg nem engedhetőnek mondja, „hogy olyan ifjakat, kiknek nincs papi indulatjok, vagy néha épen a legalább való, ostoba elméjű, félénk, együgyű ifjakat, kiket természetük qualitási csaknem mindenre alkalmatlanokká tesznek, a theologiára fogják. Mert olyan vélekedésben vannak, hogy a szegény goromba parasztoknak nincsen valami nagy elméjű tanító doctorra szükségük, hanem jó nékiek egy emberséges legény is. Holott sokkal