Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

bölcsebbnek kell lenni annak, a ki értetlen, gyermekségük óta elvadult embereket vezérel istenfélelemre, hogy sem annak, a ki értelmes és csendes emberekkel bánik". 44 Bárány szerint is megnehezíti a papi állást a világnak az egyháziakkal szemben való kémkedő figyelme és ellenséges magatartása. És itt Seriver szavait idézi: „Mint az angyalok örülnek mennyben egy bűnös ember megtérésén, úgy örül a világ is valamely egyházi ember megbotlásán". Utal továbbá Bárány azon nehéz belső harezra, melyet a papnak a sátánnal is vívnia kell. Felsorolja azon kísértéseket, melyek sok papot megejtenek. Ilyenek: 1. a nikolaitismus, a szabadság szine alatt való bujálkodás, feslettség, mely méreg az indiflferentismus neve alatt most is sokaknak szivét bántja, 2. az első szeretet meghűlése, 3. a szegénységtől való félelem, 4. a hitben és hűségben való megtántorodás, 5. az üldöztetések közt a tűrhetetlenség, 6. a kényesség és testi kedveskedés, 7. a lelki paráznaság, a setétségnek a világossággal, Istennek a világgal való összeszerkesztetése, 8. a tanítóknak az ő tisztekben való lágyságok, és 9. a magyar papoknak még egy specialis betegségét is ide sorolja s ezt így írja körül s „Ezen országban való sok szép gyönyörűségekben, melyeket a földnek jósága nyújt és főképen a borban megfojtották sokan a buzgóságot".

45 Ezen ellenségek ellen ajánlja a harezot. Érdemes, méltó lesz küzdeni, mert a győződelmeset Isten nem is földi, hanem mennyei örök jutalommal fogja megkoronázni. Ezért követelik a pietisták, hogy a pap az újjászületés munkáját mindenekelőtt magán kezdje és pedig már csak azért is, minthogy ez által legtöbbet építhet. „A ti elváltozástoknak példája — mondja Bárány — mivelhogy azonnal szemekbe tűnik a hallgatóknak, többet fog használni, hogy nem mint füleikbe mondott száz penitentiai predikatio". És itt a következő komoly kérdéseket intézi szolgatársaihoz: „Másoknak prédikáltok, de az igaz megtérést tulajdon lelketekben tapasztaltátok-e ? Bűnbocsánatot