Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

Megesett szivök azon az elhanyagolt, elszilajodott magyar gyermekvilágon. Bárány keserűen panaszolja fel, hogy a gyermeknevelésnek mily nagymérvű „elmulatását" találta. Látta, hogy „nála tehetségesebbek a nyavalyát nem érzik és pennájokat nem mozdítják".

32 Azért ő fog tollat, hogy e fontos ügyben írjon. A nevelés központjául a pietisták a vallást teszik. Szomorú tapasztalataik voltak e téren is, midőn látniok kellett, hogy a kevés haszonnal járó latin nyelv erőltetése miatt a vallásoktatást hanyagolják el. Vásonyi Márton kikel a gyermekek barbariese ellen, kiket Donatussal, Vestibulummal kínoznak, a vallásra pedig nem tanítanak.

33 Torkos András is a győri káté előszavában felpanaszolja, hogy az oskolamesterek nem ültetik tanítványaikat Jézus lábaihoz. „Sok kisdedek szépen syllabikálnak, deák igéket megtanultának, de nem tudják a Miatyánkot, Tízparancsolatot, Hiszekegyistent és egyéb szükséges imádságokat". Bárány is a hit dolgaiban való járatlanság okaiul a „baromi nevelést és a gondatlan praeceptorokat említi fel, kik a szegény gyermeket jobbára a deák nyelv tanulásával gyötrik, „melynek sok gyermek az ő világi életében úgyis semmi hasznát nem látja".

34 Az olyan népiskolák ellen szólanak ezek, a melyekben egyes rektorok és praeceptorok a latin nyelvet is erőszakolták. Mimódon kell tehát mindeme bajokon segíteni? Szor. galmas Jcatekizálás által. A kátéra a pietisták igen nagy súlyt fektettek. Közülök Torkos, a két Bárány, Sartorius Szabó, Simonides, Miletz, Szeli és Fábri külön-külön kátékat írtak. Némelyik többet is. Bárány egy hosszú, Hambach Jakab „Der wohl unterrichtete Katechet" czímű munkája után írt értekezésben a katechesis fontosságát fejtegeti és részletes katechetikai szabályokat közöl.

35 Szerinte a kérdezgetés a tanításnak legkönnyebb neme. Az első keresztyéneknél, kiknek katechetáik voltak, ez gyakorlatban volt, de később elhanyagoltatott, mígnem Luther ismét fölelevenítette. Luther kis kátéját a pietista magyar paedagogus is igen nagy dicséretekkel halmozza el.