Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

Hogy a templomi prédikáczióknak nincs meg a kivánt hasznuk, ennek okát is abban látja Bárány, hogy a katekizálásra nem fordíttatik kellő gond. Nem elégséges a kátét csak bemagolni, hanem meg kell érteni, át kell érezni és az életbe átültetni. Azért ne terheljük a gyermeket a sok könyv nélkül való tanulással. Elég, ha Luther kis kátéjának szövegét tudja és a bizonyító szentírásbeli helyeket, A káté tanítását buzgó könyörgésekkel kell összekötni, csak úgy lesz foganatos. Sartorius Szabó a gyermekek számára külön imádságokat és énekeket válogatott össze.

36 Különösen sürgetik pedig a pietisták a szorgalmas katekizálást, mint az úrvacsorájához való alkalmas és szükséges előkészítést. Erre nézve mondja Bárány: „Legkiváltképen pedig a jó lelkű és az ő hallgatóinak drága üdvösségeket szerető prédikátor és mester az gyermekeket az Úr vatsorájához illendő hü tanétással fogja készéteni". És itt hivatkozik a maga gyakorlatára. „Igen hasznos dolognak tapasztaltam lenni -— úgymond — hogy ha az ember minden esztendőben legalább kétszer, p. o. Húsvét és szent Mihálynap tájban vagy máskor öt vagy hat hétig mind az helységben, mind a szomszéd falukon levő gyermekeket összeszólétván, azokat mindennap kétszer katekezálja és így az Úr vatsorájához való méltó járuláshoz készíti és ahoz készen ereszti".

37 Báránynak eme szavaiból a rendszeres konfirmácziói oktatásra következtethetünk. Annyival inkább, mert ismeretes dolog, hogy Némethonban is a pietisták elevenítették fel ismét a már jó időn át feledésbe ment koníirmácziói oktatást és koníirmácziói szertartást. De több bizonyságunk is van. Ugyanis 1736-ban jelent meg (állítólag Lipcsében) egy ilyen czímü könyvecske: A Bárányoknak az ő Jó Pásztoroknak karjaira való Egybengyűjtetések. A' vagy bátorságos és egyenes Vezérlés, niiképen kellessék az Ifjú Keresztyén embereknek az Űr Vatsorájához való első járulásokban magokat a Jézus Krisztusnak — mint az ő kisded nyájának 'zengéjét sziveknek igaz megtéré-