Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

mellé második papnak. Vásonyi Mártonnal levelezésben állott, Ennek írta, hogy 1736-ban némely hitbeli dolgokban vádolták, de igaznak találtatott, 1737-ben Tóth István távoztával első pap lett Dömölkön. 1743. máj. 4. kemenesalji esperessé választatott. 1744. decz. 6. szentelik fel a dömölki templomot, a mikor Ézs. 56, 4—8. v. felett prédikál. 1745-ben Tóth Jánossal látogatta a kemenesalji egyházakat. Utóbb már terhesnek találván Dömölkön a szolgálatot, 1765. máj. 8. Gergelyibe ment át. 1771-ben még verseket mondott a püspökválasztó gyűlésen Dömölkön. Meghalt Gergelyiben 1774. nov. 10. életének 80-ik és egyházi hivataloskodásának 59. évében.

21 Kiváló szónok volt. Hét püspökavatáson szerepelt, hol vagy maga volt az avató lelkész, vagy pedig üdvözlő verseket mondott. 1750-ben, 1754. és 1756-ban őt magát is kandidálták a püspökségre s talán csak azért nem választották meg, mert a külföldi akadémiákon nem volt künn. Hrabovszky Kemenesalja hű Gamalieljének nevezi. 18. Fábri Gergely. Osgyánban Gömörmegyében született s ugyanitt, továbbá Győrött, Késmárkon, Sopronban s végül Wittenbergben tanult, 1731—1737-ig Győrött viselte a conrectori, majd a rectori és diakonusi hivatalt Torkos András mellett. 1737. máj. 23-án Vadosfára hivatott lelkésznek Vásonyi Márton utódául. Itt a gyülekezet ügyeiben jó rendet tartott. 1750ben ápr. 21. püspökké választatott. Mint ilyen szigorú fegyelmet gyakorolt és nagy gondja volt a lelkészek tudományos kiképeztetésére. Az 1751. évi ismeretes vadosfai vallási zavargás miatt 1752 okt. 10-től 1753 ápr. 13-ig Fábri Gergelyt is vizsgálati fogságban tartották s úgy püspöki, mint vadosfai lelkészi állásától megfosztatott. Fogságát nemes önmegadással tűrte, kegyes elmélkedésekkel, imádsággal és a szentírás olvasásával töltötte napjait s hetenként két