Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

napon böjtölt, Még 1753. aug. havában Kertára hivatott lelkészül, 1759-ben pedig Nemes-Csoóra távozott, Itt is halt meg 1766. jan. 1-én.

22 Ezek voltak íme a kiválóbbak azon magyar lelkészek között, a kiknek működésében a pietismus jellemző sajátságaira ismerünk. Azok is közülök, a kik magok nem fordultak meg Halléban, itthon örökölték mestereiktől azt a szellemet, mely őket a pietismus barátaivá avatta. A felsorolt 12 lelkésznek majdnem mindegyike a győri iskolában kezdte nyilvános pályáját mint rector és conrector Lővey Balázs s utána Torkos András mellett. Itt volt mintegy előkészítő iskolájok a később egy irányban, a hallei józanabb pietismus szellemében működő lelkipásztoroknak. Ez a közös iskola segítette elő azt is, hogy későbbi nagyobb irodalmi vállalataikat egy szellemben és közös erővel valósíthatták meg. A felsoroltakon kívül több magyar névvel is találkozunk a hallei egyetem hallgatói között, mint: Viczay Péter (dunántúli 1711.), Lendvay György (lendvai fi 1713.), Tatay István (sopronmegyei 1714.), Kövesdi János (1715.), Németh György (lőcsei fi 1715.), Domokos Márton (1719.), Bozzay István (koltai fi 1719.), Szepesi Mihály (1720.), Király György (erdélyi 1725.), Gábory József (1728.), Tonsor Pál (1728.) stb. És e theologusokon kívül az orvosi és jogi szakra is iratkoztak be magyar ifjak. IV. A pietisták pártfogói. Hogy a pietismus hatása alatt a magyar evang. lelkészek oly áldott munkásságot fejthettek ki, ebben nagy érdemük van egyes világiaknak is, kik mint védurak, pártfogók és jóltevŐk amazokat már tanuló korukban segélyezték és papi hivataloskodásuk alatt is munkájokat a mostoha viszonyok között megkönnyítették, irodalmi mű-