Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

16. Szeniczei Bárány János. Nagy-Vázsonyban született 1716. febr. 27-én a fentebbi Bárány György főesperes és Varga Anna szülőktől. Tanult Modorban, Pozsonyban, Győrött, Sopronban, ismét Pozsonyban s a külföldön Jenában, hova 1737-ben a téli félévre ment ki. 1739-ig volt itt, a mikor hazatérvén, Mohi Illés superintendens 1740. jún. 17-én szentelte fel rendes lelkészül Felpéczre Sárosi János helyébe. 1754-ben a győri egyházmegye esperesévé választják. 1756-ban ápr. 7. pedig Nemes-Dömölkön püspöknek kandidálták és választották egy és ugyanazon kerületi gyűlésen. Miként atyja, úgy ő is bizalmas jó barátságban él Sartorius Szabó Jánossal, a ki felett János ev. V. 35. verse alapján mondott nyomtatásban is megjelent jeles halotti beszédet. Bárány János a hallei iskolának hallgatója nem volt, de igen jó mestert talált saját édes atyjában. 1756-ban mint püspök igen jeles és részletes utasítást adott a lelkészeknek, tanítóknak és hallgatóknak. Ot is korán ágyba döntötte a betegség, úgy hogy a kandidátusokat szobájában ágyban ülve kellett pappá avatnia. Meghalt 1758. jan. 15-én. Fényes temetése volt. Koporsója mellett hat nemes lépdelt égő fáklyákkal. 17. Miskey Adóm. 1695-ben Gergelyiben született, hol atyja Miskey Sándor tanító volt. A dunántúli iskolákon kívül Eperjesen is tanult. 1717—1729-ig sághi tanító volt, már ekkor is jó verselő. 1729-ben Kemenes-Szent-Mártonba hivatván lelkésznek, máj. 18-án Miaván Krman Dániel „excellentissimus superintendens" avatta fel. Beköszöntőjét jún. 1-én Csel. 13, 2—3. v. alapján monda. Itt 1732. aug. 6-án prédikált utoljára, mert a többi vasmegyei papokkal együtt elűzetett és feleségének, Smidelius Erzsébetnek birtokára Magasiba vonult. 1733-ban N-Dömölkre hívták Tóth István