Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

I. magyar protestantismusnak önállóan, a római kathof\ likus egyháztól függetlenül való szervezkedése nem kezdődött meg azonnal, mihelyt egyes egyházközségek a reformáczióhoz csatlakoztak, s még akkor is csak jóidőre következett be, a mikor a protestantismus már egész vidékeken túlnyomóvá lett. A püspökök a hatóságuk alá rendelt plébánosok és egyházak irányában azután is sokáig megtartották jogkörüket, sőt a hol a püspöki szék huzamosabb ideig tartó üresedésbe nem jött, vagyis a Ferdinánd uralma alatti országrészben, a protestáns egyházközségek az országos törvények (1548. és 1550., különösen pedig az 1557. évi X. és 1559. évi XXI.

1 vallásügyi íörvényczikkek) értelmében még akkor sem alkothattak a katholikus főpapoktól független testületeket, a mikor az országnak többi részeiben már megvoltak a superintendentiák. Ellenben a hol a körülmények úgy mutatták, hogy a katholikus püspöki szék csak beláthatatlan idő multán, vagy talán sohasem lesz ténylegesen betöltve

; az egyházak és lelkészek csakhamar szükségét érezték valami összetartó kapocsnak, mely elfoglalja amannak a helyét. A hasonló gondolkozásúak találkozásain, esetleg értekezletein általános meggyőződéssé válhatott a rendszeres összejövetelek, gyűlések tartásának szüksége. Minthogy e gyűlések, vagyis zsinatok csupán egy-egy szűkebb vagy tágabb kört képviseltek, a mi rendszerint összeesett a megszokás erejénél fogva az addig ott létezett katholikus egyházmegye (dioecesis) területével, avagy ennek bizonyos részével, melynek határait a fenforgó viszonyok szabták meg, önként következett, hogy az illető